A társadalmi csoportok viselkedése járványhelyzetben

Az Importance of social inequalities to contact patterns, vaccine uptake, and epidemic dynamics című tanulmány egy magyar koronavírus-adatbázis segítségével azt vizsgálta, hogy az életkoron kívül milyen társadalmi jellemzők befolyásolják az emberek releváns viselkedését (hány emberrel találkoznak egy nap a családjukon kívül, beoltatják-e magukat) járványhelyzetben. Foglalkoztak olyan kérdésekkel is, mint hogy például az iskolázottság vagy jövedelem alapján meghatározott csoportok mennyiben térnek el egymástól a megbetegedések számát és súlyosságát tekintve.

Bár széles körben elfogadott tudományos álláspont, hogy az egyének szociodemográfiai és gazdasági jellemzői erősen befolyásolják, hogy egy járvány alatt mekkora eséllyel fertőződnek meg és gyógyulnak fel, a járványok terjedését szimuláló

matematikai modellek egyelőre kizárólag az életkort veszik alapul a számításaikhoz.

Hasonlóképpen, a járványok alatt születő közegészégügyi stratégiák is hajlamosak a veszélyeztetettség mértékét egyből az életkorhoz kapcsolni.

A szerzők azonban kutatási eredményeik alapján kiegészítik az eddig használt, az életkort alapul vevő matematikai modellt, és a COVID-19 magyarországi 4. hullámának adatai segítségével a gyakorlatban is bemutatják saját verziójuk alkalmazhatóságát.

A 2020 és 2022 között havonta felvett MASZK (Magyar Adatszolgáltató Kérdőív) statisztikai adatai alapján a vizsgált jellemzők (iskolai végzettség, munkaerőpiaci státusz, jövedelem, nem, településtípus, krónikus és akut betegségek, valamint a dohányzás) közül háromnak (munkaerőpiaci helyzet, iskolai végzettség, jövedelem) van meghatározó szerepe abban, hogy az egyének hány emberrel kerülnek kapcsolatba a napjaik során.  

A kutatási eredmények azt mutatják, hogy a COVID-19 járvány alatt a magasabb iskolai végzettségűek és a foglalkoztatottak átlagosan jóval több személlyel kerültek kapcsolatba a családjukon kívül, mint az alacsonyabb végzettségűek és a nem dolgozók, így jobban ki voltak téve a fertőzésveszélynek, és gyakrabban is betegedtek meg a járvány során. (A magasabb kontaktszám mindkét csoport esetében igaz a munkahelyen kívüli közösségi életre is.)

Ugyanakkor a magasabb iskolai végzettségűek voltak egyben azok is, akik a járvány idején hatékonyan tudták csökkenti kontaktjaik számát, feltételezhetően azért, mert szakmájuk, illetve munkakörük lehetőséget adott például home office munkavégzésre. Az alacsonyabb iskolai végzettségűek (a nem dolgozókhoz hasonlóan) eleve kevesebb kontakttal rendelkeznek az otthonaikon kívül, így ebből a szempontból védettebbek egy járvány alatt is, ugyanakkor kevesebb lehetőségük van arra, hogy csökkentsék a kontaktusaik számát.

A tanulmányból kiderül, hogy oltási hajlandóságban

az életkoron kívül a jövedelmi helyzet befolyásolta leginkább a magyarokat.

A magasabb társadalmi pozícióban lévők sokkal inkább beoltatták magukat, miközben más eszközökkel (pl. otthon maradás) is képesek voltak csökkenteni a vírusnak való kitettségüket. Bár az idősebbek között nagyobb lett az átoltottság, a 60 év fölötti nem dolgozó korosztály jóval kevesebbet „nyert” ezen a megelőzött fertőzések tekintetében, hiszen ők eleve kevesebb kontakttal rendelkeztek.

A kutatók egyik legfontosabb megállapítása, hogy bár a nem dolgozó, az alacsonyabb jövedelmű és idősebb emberek körében volt alacsonyabb a megbetegedések száma, mégis náluk volt a legmagasabb a mortalitás. Ez a három dimenzió is összefügg egymással (az alacsony jövedelmű nem dolgozók elég nagy része nyugdíjas), azonban az életkori csoportokon belüli vizsgálódással a kutatók el tudják különíteni a foglalkoztatottság és a jövedelem hatását a halálozásra. Így például kiderül, hogy máshogy befolyásolja a halálozást a jövedelmi helyzet attól függően, hogy ki milyen életkorú.

Összességében végrehajtott szimulációk alapján elmondható, hogy bár a magasabb kontaktszám magasabb megfertőződési arányt jelent a tehetősebbek és dolgozók esetében, az ilyen csoportok korszerkezete és oltási döntése végeredményben alacsonyabb halálozási arányt eredményez, és a halálozási arány éppen a hátrányos helyzetű csoportokban lesz magasabb. Ez egybevág a magyarországi epidemiológiai kutatások eredményével.

Forrás: ELTE TÁTK