A római perikóparendszer

A perikóparend a Biblia „kivágatainak” válogatását és elrendezését jelenti a liturgikus évnek megfelelően. Sokáig ez volt az uralkodó módja annak, ahogyan a kereszténység az Írást befogadta, de a keleti egyházak és a protestantizmus egyes irányzatai máig megőrizték. A perikóparendek a patrisztikus korban alakultak ki; egyikük volt a Rómához kötődő, majd Európában gyakorlatilag kizárólagossá vált típus. Előbb ennek szerkezetét és a kidolgozása mögött érvényesülő elveket tekintjük át az összeállítók nézőpontjából, majd a rendszert használók szempontjából mutatjuk be az interpretációs és esztétikai többletet, amelyet a ciklus nyújtani tudott. Egyszersmind betekintést engedünk abba a munkafolyamatba, amely a perikóparendnek a rítuson belüli változatairól (úzusairól) igyekszik képet adni.

Földváry Miklós István latin filológus, középkorkutató, liturgiatörténész, az MTA Lendület Liturgiatörténeti Kutatócsoportjának és ELTE BTK Vallástudományi Tanszékének vezetője. Szakterülete a középkori Esztergom liturgikus forrásainak kiadása és a római rítus változatainak történeti-összehasonlító elemzése. Kutatásaira egyfelől az esztétikai és vallásantropológiai megközelítés, másfelől a rendszerszerűségre és szintézisre való törekvés jellemző.

Az online előadáson való részvételhez szükséges tudnivalók a sorozat weboldalán és az előadás Facebook-eseményében olvashatóak.

Az Írás arcai az ELTE Ókortudományi Intézetében működő Bibliatudományi program visszatérő sorozata, ahol a Biblia értelmezés- és kultúrtörténetének egyes fejezeteiről beszélnek az adott téma neves szakértői. A tavaszi félév további előadásai és a sorozat korábbi évadjai.