A hivatások születésének forgatókönyvei

A kutatás középpontjában a professzionalizáció kérdése áll: mi az általános vélekedés manapság a hivatások autonómiáját és társadalmi elismertségét illetően?
Általános vélekedésről nehéz beszélni, talán olyan nincs is; ami biztos: hogy a kérdés aktuális. A közelmúltból több olyan eset is felidézhető, amely a hivatások autonómiája, önálló identitása és társadalmi elismertsége kérdésének jelentőségére hívja fel a figyelmet. A sokfelé ágazó – politikai-, társadalmi-, és gazdasági összefüggésekkel is rendelkező – probléma mélyebb taglalása nélkül talán elengedő utalni néhány jellegzetes és nagy visszhangot kiváltó hazai esetre: ilyen volt a pedagóguskar felállítása vagy a pedagóguskar etikai kódexe; a gyógyszerészkamara megszűntetése majd visszaállítása; a patikaliberalizáció; az ingatlanügynökök tevékenységének végzettséghez kötése; a végrehajtói kamara körüli botrányok; vagy legutóbb az egyetemi szakok létrehozása és megszűntetése. Nagyon röviden: az alapvető dilemma, amely az összes említett esetben a középpontban áll az, hogy vajon a hivatások és azok gyakorlói, vagy a piacok élvezzenek-e védelmet és támogatást.

Mikor kezdődött a téma tudományos vizsgálata?
A professzionalizációs elméleteknek nagy hagyománya van. Népszerűvé, bár voltak előzményei a két világháború között is, a professzionalizáció kutatása az 1960–70-es években vált Amerikában, elsősorban a társadalmi rétegződés és társadalmi egyenlőtlenségek vizsgálatához kapcsolódva. Az első, funkcionalista szemléletű kutatások annak a kérdésnek eredtek a nyomába, hogy vajon bizonyos hivatások (pl. orvosok, ügyvédek) minek köszönhetik társadalmi kiváltságaikat, kiemelkedő presztízsüket, nagymértékű szakmai autonómiájukat. A következő évtizedekben előtérbe került a hivatások önérdek érvényesítő technikáinak a vizsgálata. A neo-weberiánusként címkézett elméletek számára a piaci monopólium megszerezésének, a hatalmi-politikai kapcsolatoknak a kutatása az elsőrendű. Legvégül érdemes megemlíteni a posztmodern vagy poszt-professzionalizációs elképzeléseket, amelyek szerint a legújabb korban a szakértők kerülnek meghatározó szerepbe: ők fogalmazzák meg a társadalmi igényeket, ők – a technokraták – válnak a politikai rend irányítóivá is.

Az alapvetően amerikai teória az 1980-as és 1990-es években vált népszerűvé Európában. Itt azonban egészen más környezetbe kerültek az eredeti kérdések. Egyfelől nagyon fontos, hogy Európában az állam szerepe a hivatások történetében sokkal meghatározóbb volt, mint a tengerentúlon. Másrészt, amíg az angolszász világban a professzionalizáció folyamatának középpontjában a piac megszerzéséért folytatott küzdelem állt, addig Európában a hivatások az egyetemi diszciplínák és az állami bürokráciák köré szerveződtek.

Mennyire számít ez új kutatási területnek Magyarországon?
Nem kérdés, hogy a magyarországi helyzet számos olyan sajátosságot magában foglal, amelyet sem az amerikai, sem a Nyugat-Európában született modellek nem tudnak pontosan megmagyarázni. Sőt, valójában az is kérdés, hogy beszélhetünk-e egyáltalán professzionalizációról olyan értelemben, ahogyan ezek az elméletek. Persze nem mi vagyunk az elsők, akik a fogalmat használni próbálják Magyarországon. Mivel nálunk az értelmiség kutatásának vannak mélyebb gyökerei, először a professzionalizáció kutatás is ehhez a hagyományhoz kapcsolódott: Vörös Károly, Mazsu János, Huszár Tibor kutatásaira gondolok elsősorban. A 2000-es évektől többen, többféleképpen és több területen már kifejezetten a professzionalizáció kérdésére helyezték a hangsúlyt, fontos monográfiák és cikkek sora jelent meg a témában: Kovács M. Mária, Vári Andás, Szívós Erika, Keller Márkus, Formádi Katalin munkái. Hagyomány tehát van, de azért a kérdés továbbra is megmarad: mennyiben és milyen korlátok között alkalmazható a professzionalizációs elmélet Magyarországon? Konkrét intézményi előzménye ennek a kutatásnak nincs, de bizonyos értelemben – nem csak az én személyemen keresztül – mégiscsak kapcsolódunk a TáTK Történeti Szociológia Tanszékén működő Prozopográfiai Kutatócsoporthoz, amely ugyan más téma kutatására szerveződött, de a hasonló szemlélet és módszertan mégiscsak összeköti a két csoportot.

A téma sajátossága, hogy a kutatáshoz a szociológia és a történettudomány módszereit is alkalmazni kell. Kik működnek együtt a projektben?
A projekt célja, hogy az elemzésre kiválasztott hivatások esetében feltérképezzük azt a komplex társadalmi közeget, amelyben a professzionalizációjuk végbement. A szakmák kialakulása nem egy csapásra történik: a professzionalizációs folyamat két végpontja – a kezdet és a sikeres identitásteremtés – közötti, akár egy-kétszáz éves időszakot teljességében kell vizsgálni. A szociológiát az intézmények, a modellek érdeklik, a történész számára inkább a fordulópontok érdekesek. A projekt során így egyrészt a szóban forgó hivatások körül kialakuló és megszilárduló intézményrendszer történetének és működésének elemzését végezzük el, másfelől pedig az egyes hivatásokhoz és gyakorlóikhoz kapcsolódó, különböző színtereken zajló diskurzusokat elemzünk. A cél az, hogy a szakmákat születésüktől fogva abban a társadalmi szituációban ismerjük meg, amely intézményesülésük környezetét, vagyis társadalmi, kulturális és gazdasági kontextusát jelentette. Csak így válhat érthetővé, hogy mik adják egy-egy szakma megkülönböztetett helyét az egyes korokban, illetve ez adja meg a hátterét azoknak a folyamatoknak is, amelyek a mai napig befolyással bírnak a szakmák egymáshoz mért „relatív”, illetve a társadalmi struktúrán belül elfoglalt „abszolút” helyzetére. Öt szociológia szakos MA-hallgató és egy humánökológia MA-s hallgató mellett egy történész MA-s és egy történész doktorandusz dolgozik együtt a projektben, én pedig megpróbálok valamiféle tolmácsként közvetíteni közöttük, illetve igyekszünk közös elméleti alapokat teremteni és közös fogalomkészletet kidolgozni, hogy jól tudjunk együtt dolgozni.

Milyen munkafolyamatok lesznek a kutatócsoporton belül? Hogy épül fel a projekt?
Először is nekiláttunk, hogy szisztematikusan átolvassuk és közösen megbeszéljük a témához kapcsolódó elméleteket. Ezért kéthetente olvasószemináriumot tartunk, ahol a résztvevő doktorandusz hallgató segítségével, egy általa már korábban összeállított és részben fel is dolgozott irodalomlista alapján haladunk. Ezzel párhuzamosan kisebb csoportokat szerveztünk egy-egy hivatás vizsgálatára: ezekben is a források összegyűjtésével és rendszerezésével kezdünk. A csoportok egymástól függetlenül haladnak, de a találkozók alkalmával van lehetőség a felmerülő kérdéseket, problémákat, ötleteket megbeszélni, egyeztetni. Terveim szerint késő tavasszal az egyik csoporttal (az agrárszakemberekkel foglalkozókkal) pár napos levéltári „kirándulást” is teszünk. Fel szeretném mérni, hogy mennyire elérhető a terveink megvalósításához használható iratanyag, de többről is szó van. Mivel ebben a csoportban csak szociológus hallgatók vannak, szeretném megmutatni nekik, mi is az a levéltár és hogyan tudják használni. Az eredeti források „varázsa”, remélem, őket is magával ragadja majd. A levéltári kutatás gyakorlatát – amely pedig a történeti szociológiai kutatások során nélkülözhetetlen – csak ilyen kis csoportokban és konkrét téma kapcsán tartom megtaníthatónak. A kutatás későbbi szakaszaiban azután az összegyűjtött anyagok (és adatok) elemzése, majd pedig a csoportok munkájának összedolgozása következik.

Melyek azok a kiválasztott hivatások, melyek történetét, ill. szociológiai aspektusait szorosabban megvizsgálják?
A csoport tagjainak „hozott” érdeklődéséhez kötődve a gyógyszerészeket, az egyetemi tanárokat és a gazdatiszteket tettük a kutatás főszereplőivé. Mindhárom hivatás esetében az a célunk, hogy feltárjuk azt az előbb már említett „ívet”, amely a hivatások mint önálló identitással bíró csoportok formálódásának első lépéseitől a kiforrott és megszilárdult csoportidentitás létrejöttéig nyúlik. A hivatások születésének „forgatókönyvében” van néhány lépés, amely kitűntetett figyelmet érdemel és kap: a szakképző intézetek születése és tanterveik kialakítása, a szakmai egyesületek létrehozása, az állami engedélyezés és ehhez kapcsolódóan végül a hivatás etikai szabályrendszerének rögzítése és törvénybe foglalása. Ahhoz, hogy ezt az intézményesülés-történetet az egyes hivatásokhoz kapcsolódóan leírhassuk, többféle módszert használunk: elemezzük a korabeli sajtót, a vonatkozó országgyűlési iratokat, a szakmai szervezetek publikált szövegeit, és nagy hangsúlyt fektetünk a szakképző intézetek vizsgálatára. Sok mindenben tudunk hagyatkozni persze korábbi feldolgozásokra, de például az agrárszakemberek csoportjának vizsgálatánál különösen érdekesnek ígérkezik a tananyag és a tantervek kialakításának elemzése. A gyógyszerészek esetében esettanulmányokkal, egyéni életpályák bemutatásával egészül ki, vagyis inkább válik árnyaltabbá az általános hivatástörténet. Az egyetemi tanárok kutatását összekapcsoljuk a TáTK Történeti Szociológiai Tanszékén régebb óta, Kovács István Gábor vezetésével zajló elitkutatással. A közös módszer a prozopográfia, amelyben ismét összeér a történettudomány és a szociológia, hiszen alapvetően a történészek által használt adatgyűjtési módokat és forrásokat használunk arra, hogy szociológiai szempontból elemezhető adatbázist hozzunk létre. Ezen kívül az egyetemi tanári kinevezési rendszert mint a hivatás egyik alapvető bástyáját is részletes elemzés tárgyává szeretnénk tenni. Az agrárszakemberek vizsgálatánál ugyancsak egy személyekre épített adatbázist hozunk létre. Esetükben a kiindulópontunk a Magyaróvári Gazdasági Akadémia hallgatóinak 1818–1864 közötti névjegyzéke. Első körben ezt a névjegyzéket digitalizáljuk, ebből készítünk statisztikailag elemezhető adatbázist, azután a benne szereplő személyekre gyűjtünk majd további adatokat (ehhez kapcsolódik az előbb említett levéltári kutatás is). Így a résztvevők az elejétől a végéig részt vehetnek egy történeti szociológiai adatbázis felépítésében.
 
Milyen új – nem kizárólag tudományos – eredményeket vár el a projekttől?
A projekt legelőször is a résztvevők számára nyújt olyan új ismereteket, amelyeket a reguláris képzés során nem kaphatnak meg, mert egyszerűen nincs idő rá. Fontosnak tartom, hogy a történeti szociológia iránt érdeklődők valamiképpen kutatási gyakorlatot szerezzenek. De túl ezen, úgy látom, hogy a szociológus képzésbe remekül integrálható a professzionalizáció kutatása, hiszen ezen a területen számos egyébként egymástól elkülönítve tanított téma – pl. társadalmi rétegződés-kutatás, presztízs kutatások, társadalmi változások vizsgálata – összeér. Már ebben a félévben indítottam egy társadalomtörténeti szemináriumot, ahol megpróbálom az elméletet és a gyakorlatot közelebb hozni egymáshoz: a hallgatók megismerik a professzionalizáció kutatás elméletét, de úgy, hogy reményeim szerint közben a 19. századi társadalom nagy változásainak megértéséhez is közelebb kerülnek. Ahogy említettem, munkánkkal kapcsolódunk a TáTK-on működő Prozopográfiai Kutatócsoporthoz. Közös a szemléletünk, nagyjából a módszereink is azok. Szeretném, ha hosszú távra megalapoznánk az interdiszciplináris történeti kutatások hagyományát.

A kutatócsoport vezetőjeként mikor kezdett el a témával foglalkozni? A most futó projekten kívül van más olyan terület, amivel a jövőben foglalkozni szeretne?
Munkatársa vagyok a Kövér György irányításával működő MTA–ELTE Válságtörténeti Kutatócsoportnak, ahol a 19. század végi gabonaválság témáját kutatom. A hazai nagybirtokok válságkezelési technikáit kutatva jutottam el a professzionalizáció témaköréhez. Föltűnő, hogy azok a nagybirtokok, ahol szakképzett gazdasági szakemberek irányították a termelést ebben az időszakban, jobban tudtak alkalmazkodni a megváltozott piaci helyzethez. Innen visszafelé indulva kezdtem érdeklődni az agrárszakképzés és szakemberek története iránt. Korábbi kutatásaimban a hazai mezőgazdasági egyesületek működésével foglalkoztam, így a professzionalizációs folyamat egy pillérét már viszonylag jól ismerem. Szeretném „kikerekíteni” a képet és egy megkezdett hagyomány nyomdokain, amelyeket Vári András jelölt ki, feltárni az agrárszakma hivatásosodását Magyarországon.

Az ELTE Tehetséggondozási Tanácsa által meghirdetett pályázatról és a nyertes projektekről itt olvashatnak.