Több mint 150 ELTE-s program a Kutatók Éjszakáján
2015-ben országosan körülbelül hetvenötezren voltak kíváncsiak a Kutatók Éjszakája programjaira, az ELTE-re is több ezer látogató érkezett. Egyetemünk több mint százötven programmal vett részt az országos rendezvénysorozatban, amelyek közül többet többször is meghirdettek.
2015. szeptember 25-én az ELTE összes kara és számos szervezeti egysége csatlakozott a tudományos életpályát népszerűsítő európai kezdeményezéshez, sokszínű és izgalmas programokkal várták a nézelődőket. A Bárczi Gusztáv Gyógypedagógiai Karon volt Fogyatékosságtörténeti Kiállítás és Élő Könyvtár; a Bölcsészettudományi Karon szó volt a középkori konyháról és a latin feliratokról; az Informatikai Karon sok más előadás mellett földgömb-készítéssel várták az érdeklődőket; a Pedagógiai és Pszichológiai Karon az is kiderült, hogy mi a nagyvárosban előforduló rossz közérzet oka, a Természettudományi Karon az időgépekkel és a falak nélküli laboratóriumokkal is foglalkoztak.
Az Állam- és Jogtudományi Karon a Munkajogi Tudományos Diákkör tagjai egy munkajogi pert modelleztek. Az interaktív előadás során a bíró mellett a közönség soraiból választott ülnökök is részt vettek a bíróság munkájában, a résztvevők megismerhették a tárgyalóteremben a felek elhelyezkedésének rendszerét, a felkészítő oktatók összekötő szövegeikkel tették még érthetőbbé és követhetőbbé a bemutatót. Horváth Attila egyetemi docens előadása a „három T” időszakában mutatta be a hatalom, a cenzúra és a rockzene kapcsolatát: megelevenedtek az amerikai és a magyar rockzene nagy ikonjai, és kirajzolódtak a rejtett összefüggések a zeneszámok között. Báldy Péter, az ELTE ÁJK Jogi Továbbképző Intézet igazgatóhelyettese és Hidas Gábor térképész, az ELTE IK Térképtudományi és Geoinformatikai Tanszék vendégelőadója a jog és a térképek kapcsolatáról beszélgettek, bemutatták az országok közötti határok ábrázolását a jog és a térképészet tudománya szemszögéből, szó volt a nemzetközi jog térképeket is alakító hatásáról. A Kriminológiai Tudományos Diákkör az iskolai visszafogadó körökkel kapcsolatos filmvetítésen és beszélgetésben problémás helyzetű fiatalok oktatásba való visszafogadásának módszerével foglalkozott. A közönséget is bevonva arra keresték a választ, mi segíthet egy – akár börtönből visszakerülő – fiatal újbóli integrálásához. A filmvetítés egy már jól működő, amerikai példán keresztül szemléltette a módszer hatékonyságát. Báldy Péter Jogalkotási bakiparádé című előadásában érdekes példák segítségével mutatta be, hogy a jogszabályok néha nem is olyan rendezettek, mint gondolnánk. Szó volt a hatályba léptetés élet adta furcsaságairól, majd jogszabályokban előforduló vicces példákkal szemléltette, hogy a jog komoly világában is fellelhetőek humoros jogszabályi megfogalmazások.
A Tanító- és Óvóképző Kar Tündérszép Ilona és Árgyélus meséjét feldolgozva családi programokat szervezett. Mikonya György dékáni megnyitójában a jelenlevő több mint 150 gyereknek arról beszélt, hogy mit jelent kutatónak lenni. Tatár Szidónia másodéves óvodapedagógus-hallgató mesélt a gyerekeknek, akik kipróbálhatták a királyi nyomdát vagy a táncházat. Nagy sikere volt a népi hangszerkészítő foglalkozásnak is, ahol szívószálból furulya, PET palackból köcsögduda készült, és amit később ki is próbálhattak. A felnőttek sem unatkoztak, hiszen megtudhatták, melyik korosztálynak milyen mesét érdemes mondani. Míg a legkisebbek a Tesz-vesz muzsikán ölbeli játékokat és dalokat próbáltak ki, addig a nagyobbak elkészültek varázsköpenyükkel.
A Társadalomtudományi Kar a Lágymányosi Campus Északi Tömbjének földszintjén várta az érdeklődőket. A kisebb gyerekek számára nagy élmény volt, hogy újrahasznosítható anyagokból (PET palack, WC papír guriga, bicikligumi) készíthettek maguknak figurákat, míg az idősebbek megpróbálhatták összegyűjteni az épületben elrejtett 14 társadalomtudós-karikatúrát. Az aktuális társadalmi kérdések iránt érdeklődők meghallgathatták Fokasz Nikosz szociológus professzort a görög válsággal kapcsolatos saját élményeiről, Sik Endrét pedig az idegenellenesség méréséhez kitalált pirézek kultúrtörténetéről. A Szociális Munka Tanszék oktatói arról szerveztek beszélgetést, hogy az egyetemek milyen szerepeket vállalhatnak még az oktatáson és kutatáson kívül a városok életében. A TáTK vendégei voltak a Kar volt hallgatói – Munk Veronika és Szabó Zoltán (index.hu), valamint Rényi Pál Dániel (444.hu) – is, akik egyetértettek abban, hogy újságíróként jól tudják hasznosítani a társadalomtudományi képzés erősségeit, például a tájékozottság, a szociális érzékenység és a többszempontú elemzés követelményét.
A Ruszisztikai Központ Fortocska Galériájában ezúttal az öt évvel ezelőtt indult ruszisztikai mesterképzés végzett hallgatóinak képeit állították ki. Gyóni Gábor Szergej Prokugyin-Gorszkij személyében a szociografikus ihletettségű fényképművészet zsenijét mutatta be. Prokugyin-Gorszkij saját fejlesztésű technikával színes fotókat készített a múlt század elejének Oroszországáról, tájairól, falvairól, embereiről. Mostanában számos kör alakul, amely bejárja azokat a helyszíneket, amelyeket megörökített. A mester lefényképezte Szamarkandot, expedíciók révén eljutott az Uralba, Szibériába, az orosz északra, a Volga vidékére, a Baltikumba, a mai Ukrajna területére. Egy megszűnt, elveszett világot tár elénk, a változásokat a közelmúltban készült felvételek tudatosítják: az egykori falut bokrok nőtték be, templomok hevernek romokban, vagy egy víztározó közepén, kiszolgáltatva az enyészetnek. Gyimesi Zsuzsanna a Kukrinyikszi baráti alkotó közösséget mutatta be: a Kukrinyikszi betűszó, három elválaszthatatlan barát nevéből – Mihail Kuprijanov, Porfirij Krilov, Nyikolaj Szokolov – áll össze. Mindhárman tehetséges festőként, grafikusként indultak, s végül a politikai karikatúra fenegyerekeiként váltak ismertté a 20-as és a 40-es években, de könyveket is illusztráltak. A második világháborúban karikatúráikat fegyverként használták a nácik elleni harcban, s ezek oly hatásosak voltak, hogy a németek állítólag elhatározták: az elsők között végzik őket, ha esetleg meghódítanák a Szovjetuniót. A Kukrinyikszi tagjai mindezt túlélték, hosszú életük során több ezer karikatúrát szignálták közösen, a szovjet vicclapok zászlóshajója, a Krokogyil szinte egyik száma sem jelent meg Kukrinyikszi-karikatúra nélkül. (A Ruszisztikai Központ összes előadásáról itt olvashat bővebben.)
