Bányai Éva tartott előadást a Pázmány-napon
Az ELTE Szenátusa 2015. május 8-án ismét ünnepi közgyűlést tartott az Aula Magnában az Egyetem Pázmány Péter általi, 1635-ös alapítására emlékezve. Az ülésen, amelyet Mezey Barna rektor nyitott meg, részt vettek az egyetem vezetői, a Karok dékánjai, nagykövetek, állami vezetők, a társegyetemek képviselői és meghívott vendégek.
Az idei Pázmány-előadást Bányai Éva pszichológus, az ELTE PPK Pszichológiai Intézet Affektív Pszichológia Tanszékének professor emeritusa tartotta „Hipnóziskutatás: okkult jelenségtől a tudomány főáramáig 45 év alatt” címmel. A hipnózis még az 1950-es években is okkult jelenségnek számított, világszerte sokan gyanakvással tekintettek rá. Az 1970 óta eltelt közel fél évszázad azonban gyökeresen megváltoztatta a helyzetet – a professzor asszony azt a fejlődést mutatta be, amelynek eredményeként a hipnózis mára a tudomány főáramában foglal helyet. Bányai professzor asszony felvillantotta azt is, hogy az ELTE-n működő kutatócsoport gyakran úttörő szerepet játszott a folyamatban.
A hipnózis tudományos vizsgálata szempontjából az első fontos lépés az volt, hogy E. R. Hilgard professzor a Stanfordi Egyetemen a fogékonyságot (ún. hipnábilitás) mérő sztenderdeket, skálákat állított fel, eloszlatva így számos távhitet. Az ELTE Összehasonlító Élettani Tanszékén az 1970-es évektől Ádám György és Mészáros István vezetésével, Bányai Éva részvételével működő munkacsoport a világon elsőként elemezte komplex módon a hipnózis által kiváltott magatartási, élménybeli és élettani változások együttes mintázatát. Bányai Évában egy kísérlet ellentmondásos eredményei miatt kétség támadt a hipnózis általánosan elfogadott alvásszerű természetével kapcsolatban. Az általa a Stanfordi Egyetemen, 1974-ben kidolgozott új hipnózisindukciós eljárással, az aktív-éber hipnózissal sikerült bizonyítani, hogy a hipnózis kiváltásának az ellazulás nem okvetlenül szükséges feltétele, a tudatmódosulás aktivitásfokozó eljárással (pl. biciklizéssel) is létrehozható. Már ebben a kísérletsorozatban is egyértelmű volt a hipnotizőr kiemelt szerepe: az ELTE Kísérleti Pszichológia Tanszékén közel harminc éven keresztül (1982 és 2000 között) Bányai Éva vezetésével zajlottak azok a világon egyedülálló, a hipnotizőr és a hipnotizált alany interakcióját vizsgáló kutatások, amelyeknek eredményeként különböző hipnózisstílusokat írtak le. A stílusok a mindennapi élet legfontosabb, szoros személyközi kapcsolatainak (szülő-gyerek, baráti) stílusára emlékeztetnek. Bányai Éva 1991-ben javasolta, majd 2008-ban megfogalmazta a hipnózis szociál-pszichobiológiai elméletét: a hipnózis szociális és biológiai szempontból adaptív értékkel bír, a társas támogatás modellhelyzeteként használható a tudományban és a gyógyításban, akár a legsúlyosabb betegségek esetén is. A professzor asszony munkacsoportja jelenleg a magas kockázatú melldaganatos betegek kemoterápiáját kiegészítő hipnózis hatását vizsgálja, vizsgálataik számos biztató eredményt mutatnak. A nagysikerű előadás prelegálóját Mezey Barna rektor az Egyetem Jubileumi Ezüst Emlékérmével tüntette ki.
A közgyűlésen az előadás után díszdoktori címet adományoztak David Andreu, Ron Akehurst, Rainer Pitschas professzoroknak és Pertti Torstila korábbi finn nagykövetnek.
A díszdoktori avatásról itt olvashat bővebben.
