„Élvezzék anyanyelvük használatát”
Milyen céllal jött létre a Szakmódszertani Központ, és Ön milyen szerepet vállal benne?
A Szakmódszertani Központ hét évvel ezelőtt alakult meg a Bölcsészkaron, hogy legyen egy külön szervezeti egység, amely a szakmódszertani képzést, illetve a bölcsészeti tanárképzést képviseli. Ez a képviselet egyrészt a karon belül valósul meg – kapcsolatot tartunk az intézetekkel, illetve a szakmódszertanos oktatók közötti kapcsolatokat erősítjük –, másrészt a karon kívüli és a tanárképző karok közötti kapcsolatok erősítésére is törekszünk. Próbálunk a szakmódszertanos oktatókból egy olyan kis csapatot kovácsolni, amely a kutatóműhelyekben szaktól függetlenül együtt dolgozik, illetve közösen pályázik. A Szakmódszertani Központban interaktív táblával felszerelt, korszerű tantermekben folyik az oktatás, és az elmúlt hét év tapasztalatai alapján számos előny származik abból, hogy a különböző szakos kollégák együtt végeznek szakmai tevékenységet. A Központ a tehetséggondozásban is aktívan részt vesz: lelkes szakmódszertani hallgatói diákműhelyeket működtetünk, amelyekbe történelem, német, angol és magyar szakos hallgatók is bekapcsolódtak, és amelyek nagyon eredményesen vesznek részt az OTDK szakmódszertani szekciójában. Idén három I. díjat, egy II. és két III. díjat hoztunk el. A diákműhelyek rendszeres találkozókkal, programokkal, előadók meghívásával és kiemelkedően eredményes tudományos kutatómunkával vesznek részt a szakmai életben. Tanári szakmai fórumokat is rendszeresen szervezünk: tanári konferenciáink nemcsak tanártovábbképzések, hanem olyan fórumok is, ahol a résztvevők is szóhoz juthatnak.
Mi a közös, nem szakspecifikus módszer a bölcsésztanárok képzésében?
Van egy bölcsésztanár-képzési kutatócsoport, illetve egy később alakult bölcsész tanári diskurzuskutató csoport. Itt a különböző szakos kollégák többek között tanórakutatással foglalkoznak. A jelenlegi pályázatban is szaktól független, közös projektünk van, amelynek keretében mintaóratervek készülnek, illetve órafelvételek születnek, melyeket egy ELAN nevű programmal jegyzünk le, és ezek alapján kutatásokat végzünk. Így össze tudjuk hasonlítani a különböző szakos tanórákon folyó munkát, illetve meg tudjuk vizsgálni, hogy a tanári kommunikációnak vannak-e szaktól független, általános jellemzői.
A részben szakmódszertani, részben pedig diskurzuskutatásokból álló tanórakutatás eredményei szerint vannak olyan tanári kommunikációs rituálék, amelyek szinte minden szakos órán megfigyelhetők. Az is izgalmas, hogy a különböző tanítási módszerekhez milyen tanári kommunikációs szerepek, illetve milyen kommunikációs stratégiák kapcsolhatók. Lehet vizsgálni a tanári instrukciókat, a tanári kérdések típusait, a kérdések után tartott szüneteket, vagy azt, hogy mennyi ideig tudnak gondolkodási időt adni a pedagógusok a diákoknak. Lehet figyelni az értékelő megnyilatkozásokat, vagy össze lehet hasonlítani a diákok és a tanárok beszédfordulóit mennyiségben és terjedelemben. A kutatások szerint egy hagyományos, frontális órán egy gyerek átlagosan 7 szót mond egy beszédfordulóban, ez nagyon kevés. Olyan alkalmazott jellegű kutatásokat végzünk, amelyeknek az eredményei közvetlenül is alkalmazhatók az iskolai nevelésben. Van több olyan tanárképzési szeminárium, ahol osztálytermi szerepjátékokat végeznek a hallgatók, illetve felvesszük a mikrotanításukat, és utána reflexiókat írnak saját tanári kommunikációjukról. Azzal kezdtem a diskurzuskutatást, hogy meg akartam nézni, mások is olyan sokat beszélnek-e, mint én… Hiszen én azért tanárként is működöm, fontos része a munkámnak, hogy a Mai Magyar Nyelvi Tanszék oktatója vagyok, mert nagyon szeretek tanítani.
Milyen kihívások elé állította a digitális forradalom a tanítás módszertanát?
Elsősorban anyanyelv-pedagógiával foglalkozom, tehát a magyar nyelv tanításának módszertanával, és azt tanítjuk, hogy az IKT (információs és kommunikációs technológiák) nem pusztán eszköz, hanem a magyar nyelvi órákon maga a tananyag is. Tehát nemcsak használjuk a digitális vívmányokat, hanem tanítjuk a digitális szövegtípusokat is. Ha a gyerekek szövegértését akarjuk fejleszteni, már nemcsak a papíron megjelent, nyomtatott szövegekkel érdemes foglalkoznunk. Kutatások bizonyítják, hogy a digitális szövegeket teljesen más olvasási stratégiákkal olvassuk, és fontos, hogy a tanárjelölt hallgatók is megismerjék ezeket a stratégiákat. Míg a hagyományos szövegeket lineárisan olvassuk, multimédiát is tartalmazó, honlapokon megjelenő anyagokat máshogy, az ún. „E” vagy „F” alakzatban. Egyik korábbi doktoranduszom, Gonda Zsuzsa vizsgálta ezt a doktori értekezésében. A magyartanárnak az is feladata, hogy a digitális szövegek alkotásával foglalkozzon: ugyanis másképpen fogalmazunk, amikor számítógépen írunk – és például azonnal tudunk javítani, illetve bármikor vissza tudunk térni egy korábbi állapotba, és újra tudjuk az egészet szerkeszteni –, és máshogy fogalmazunk, amikor kézzel írunk.
Miben látja az anyanyelvi nevelés küldetését?
Nagyon fontosnak tartom, hogy olyan anyanyelvi órák legyenek az iskolában, amelyek a gyerekek pozitív viszonyát erősítik meg saját anyanyelvükhöz, és kedvet csinálnak a vele való foglalkozáshoz. Az attitűdformálás a legfontosabb, hogy a gyerekek élvezzék anyanyelvük használatát. Ebből a szempontból nagyon fontosnak tartom az idén 18 éves Simonyi Zsigmond Kárpát-medencei helyesírási versenyt is, amely tapasztalataink alapján a legnépszerűbb ilyen típusú megmérettetés. A versenyen Magyarország és öt határon túli magyarlakta terület diákjai vesznek részt. Előfordul, hogy a gyerekek életükben először vannak Magyarországon, ezért kulturális programokat is szervezünk nekik. A határon túli gyerekek ugyanazt a feladatsort kapják, mint a magyarországiak, és nagyon szép eredményeket érnek el – már többször előfordult, hogy megnyerték a Kárpát-medencei döntőt. A versenynek nemcsak az anyanyelvápolásban, hanem a kapcsolatépítésben is komoly szerepe van.
Nemcsak a Szakmódszertani Központ vezetője, illetve a Mai Magyar Nyelvi Tanszék oktatója, de folyóiratot is szerkeszt.
Az online megjelenő Anyanyelv-pedagógiát 7. éve szerkesztjük; nincs a magyar nyelv tanításával kiemelten foglalkozó, hasonló folyóirat Magyarországon. Évről évre dinamikusan nő az olvasótáborunk, jelenleg 140 ezer felett van, angol nyelvű összefoglalók is készülnek a cikkekről, így lehetséges, hogy már több mint 70 országban olvassák az oldalt. Nagy öröm számunkra, hogy egyre többen ismerik: nemcsak a hallgatók, hanem pedagógusok, kutatók, felsőoktatásban dolgozó kollégák is.
Milyen formában vesz részt a Szakmódszertani Központ a TÁMOP-ban?
Egy országos pedagógusképzési TÁMOP koordinátora az ELTE, a BTK Szakmódszertani Központja pedig a bölcsészeti területet fogja össze. Hihetetlen nagy munkát végeznek a kollégák a TÁMOP keretein belül: kb. 300 ív, 25 tanári szakhoz kapcsolódó tananyag, jegyzet, mintaóraterv és szótáranyag készül. Ez összesen kb. 4800 oldal, amely digitálisan mind hozzáférhető lesz. Szabó Éva vezetésével születik pl. egy hatnyelvű digitális metodikai szótár, amely az óratervezéshez szükséges, fontosabb módszertani fogalmakat értelmezi, illetve a bármely területen alkalmazható tanítási technikák rövid leírásait adja közre. A pályázat támogatásával öt kiemelt tanárképzési kutatást végzünk, és közel 400 órányi tanártovábbképzést, tanári konferenciát, szakmai műhelyt szervezünk.