A személyiség kibontakozásának támogatása

A „Tehetséggondozás az ELTE-n a hallgatók szemével” címmel rendeztek konferenciát 2015. április 7-én az Aula Magnában, ahol az ELTE hallgatói – külső szakértők és az ELTE oktatói bevonásával – vitatták meg a tehetséggondozás jó gyakorlatait, valamint a továbbfejlődés lehetőségeit és akadályozó tényezőit.

Mezey Barna köszöntőjében elmondta, a tehetséggondozás az ELTE kiemelt stratégiai célja: a konferencián az egyetem tehetségeitől kaphatnak visszajelzést a szervezők, közvetlen párbeszédre nyílik lehetőség. A rektor kiemelte, az Egyetem szerencsés helyzetben van, hiszen intézményünket a legkiválóbb diákok választják évről évre, támaszkodhatunk a gyakorlóiskolákból érkező tehetségekre is. Méltatta az OTDK-hoz kapcsolódó kiváló karok eredményeit, a szakkollégiumokban végzett elengedhetetlen munkát is, hozzátéve, hogy az oktatók ösztönzésére még nagyobb hangsúlyt kell fektetni. Orosz Éva oktatási ügyekért felelős rektorhelyettes, a Tehetséggondozó Tanács elnökének gondolatait távollétében szintén a rektor tolmácsolta a közönségnek. Emlékeztetett: 2014-ben az Egyetem Szenátusa létrehozta a Tehetséggondozó Tanácsot, forrást rendelt a feladatok mellé, valamint elfogadták a Szakkollégiumi Stratégiát is. Mezey Barna a következő időszak feladatai között kiemelte a középiskolai kapcsolatok fejlesztését, amely több formában valósul meg: az egyetemi felkészítő táborok, laborgyakorlatok, tanárok számára szervezett találkozók mellett az ELTE oktatói ismeretterjesztő előadásokat tartanak majd azokban az intézményekben, ahonnan a legtöbb hallgató jelentkezik. Egyetemi szinten kiemelkedő a hallgatók számára kiírt ösztöndíj-pályázat, valamint tervezik a tanácsadó szolgáltatások fejlesztését is.

A bevezető gondolatokat követően hallgatók és oktatók beszéltek saját tapasztalataikról. Tóth Károly, a BTK magyar-orosz-esztétika szakos hallgatója a honorácior státuszt és a tutorálási rendszert ismertette. Takó Ferenc, a Filozófiatudományi és Nyelvtudományi Doktori Iskola hallgatója, a Távol-keleti Intézet TDK-titkára a tudományos diákkörök közösségi jellegének erősítését, a műhelymunkák minél szélesebb körben való megismertetését hangsúlyozta. Pozsár-Szentmiklósy Zoltán, a Bibó Szakkollégium korábbi igazgatója a szakkollégiumok különleges helyzetéről, a hallgatók számára elérhető lehetőségekről tartott rövid előadást. A hallgatói ügyekért felelős rektori főbiztos elmondta, az együttlakó szakmai közösségek folyamatosan reflektálnak a társadalmi folyamatokra, speciális, az egyetemen nem elérhető szakmai ismeretekkel gazdagodnak: az intézmények igazodási pontot, identitásképző erőt jelentenek a hallgatóknak. Szalay Péter, a Bolyai Szakkollégium igazgatója egyetemünk középiskolások számára elérhető tehetséggondozási gyakorlatai között említette a rendkívül népszerű ismeretterjesztő programokat (Az atomoktól a csillagokig, Alkímia Ma, Élő Adás), a diákolimpiára készülő tehetségek felkészítését, a szakkollégiumok által szervezett számos tehetségtábort és középiskolások számára elérhető tanulmányi versenyeket is.

A kerekasztal résztvevői közül elsőként Bagdy Emőke szólt hozzá az egyetem „csodálatos panorámájához”, a tehetségkutató pszichológus elmondta, talán pontosabb, ha hivatásgondozásról beszélünk, hiszen ez összefügg a személyiség kibontakozásának támogatásával – véleménye szerint a szinte családokként működő szakkollégiumok és a szellemi-mentori tutorálási rendszer egészen kiváló eredményekre képes. Szendrő Péter, az OTDT elnöke először az egyetem hallgatóinak és oktatóinak közösen elért eredményeit és előremutató koncepcióját méltatta. Hangsúlyozta, hatékony tehetséggondozás olyan társadalomban lehetséges, amely eléggé tehetségbarát, figyel a kreatív elmékre, az együttműködésre képes következő generációra. Aáry-Tamás Lajos, az oktatási jogok biztosa kiemelte, az ELTE működő és tervezett programjai is egyedülállóak és figyelemreméltóak, a volt Bibó-szakkollégista ismertette azt a kezdeményezést is, amelyben az öregdiákok a jelenlegi szakkollégistákat mentorként segítik. Ilyés Márton elmondta, a hazai vezető egyetemek olyan komplex csomagot tudnak nyújtani a hallgatóknak – amelyben a képzés mellett szerepelnek a szakkollégiumok, az OTDK és a közösségi programok –, amely versenyképes lehet a nemzetközi egyetemekkel is. A BCE-n működő Rajk László Szakkollégium (ahol a hallgatók közel 10%-a ELTE-s) igazgatója szerint ambiciózus, kreatív és felelősségteljes társadalmi vállalkozókra van szükség, a szakkollégiumokban ezek az ún. puha faktorok, szociális kompetenciák is nagyon fontosak. A beszélgetést Tar Adrienn, a Bibó Szakkollégium igazgatója moderálta.

A délutáni szekció „Hogyan találja meg a helyét a tehetséges hallgató a tehetséggondozásban?” workshopjának első prezentációját Garay Bianka és Márki Herta, német és magyar mint idegen nyelv szakos hallgatók tartották. A hallgatók az Eötvös József Collegiumban működő Cathedra Magistrorum Tanárakadémia tagjaiként beszámoltak a Germanisztika Műhely által 2011-ben létrehozott program működéséről. A német nyelven zajló szakkollégiumi munka az ún. tudóstanár képzésre irányul, tagjai szakdidaktikával – a tanulás tanításával – és kutatással foglalkoznak, célja, hogy megszólítsa a hallgatókat és szakmai együttműködésre ösztönözze őket. A műhely működése az OTDK-n való részvételt is igazolhatóan eredményesebbé tette. A Cathedra Magistrorum repertoárján előadások, workshopok, iskolalátogatások, bécsi könyvtárlátogatás, Eötvös Konferencia és középiskolai óralátogatás is szerepelt, majd a műhelymunka elengedhetetlen részeként a mindezekre való közös reflektálás.

A következő ismertetőt Rácz Anna tartotta, az ÁJK Tudományos Diákkörének 2012-ben megválasztott titkára. Rácz Anna nemcsak az OTDK-n azóta elért helyezésekről, de rendkívül erős közösségépítő tapasztalatairól is beszámolt. A tanulságok szerint a TDK-val – és általában a szakmai műhelyek kommunikációjával – kapcsolatban a legkritikusabb pont, hogy elég elérhető információ álljon a diákok rendelkezésére. A Büntető Eljárásjogi és Büntetés-Végrehajtási Jogi Tanszékhez tartozó TDK titkára fontosnak tartja, hogy bár intézményhez kötődő tehetséggondozó csoportról van szó, ki kell lépni a tanszék falai közül és nyitottsággal kell fordulni a külvilág felé. Az előadó kifejezetten sikeresnek ítélte a 2012-es Kutatók Éjszakája általuk szervezett Permodellezés programját, ami a bemutatkozáson kívül a hallgatók megnyerésére, új hallgatók és leendő TDK-sok toborzására irányult.

Sziládi Péter, a Bibó István Szakkollégium fiatal tagja arról beszélt, az egyetemi szellemi műhelyek milyen fontos szerepet töltenek be az útkeresésben, az elsőévesek magányának oldásában. Egyaránt fontosnak tartotta a közvetlen, személyes kapcsolatok kialakításának, szakmailag pedig az aktuálpolitikai kérdések megvitatásának lehetőségét. A Bibó István Szakkollégium célja, hogy magas szintű szakmai tevékenységet végző, társadalmi szerepvállalásra kész diákokat fogjon össze, de a műhely támogatása a közösségi lét szempontjából is nélkülözhetetlen. A jelenlévők egyetértettek abban, hogy a szakkollégiumok segítenek az adott tudományterületen később nélkülözhetetlen szociális háló kialakításában is, amivel az adott szakma minőségét és társadalmi beágyazottságát is javítják. Az így kinevelt szakmabeliek később jó eséllyel maguk is figyelmet fordítanak majd a tehetséggondozásra.

Nagy Marianna, a tanulmányi és oktatási ügyek dékánhelyettese (Állam- és Jogtudományi Kar) észrevételezte, hogy sokszor elitista módon gondolkozunk a tehetséggondozásról és a tehetségről magáról, gyakran összekeverve azt az ambícióval. Holott a gondozásra érdemes tehetség százféleképp nyilvánulhat meg. Legtöbbször a tanár feladata lenne felismerni, és újra felébreszteni az ambíciókat, vagy utat mutatni a hiányzó készségek megszerzéséhez. Épp ezért a tanár, a tutor felelőssége vitán felül áll. A legnagyobb akadályt ebben a tömegoktatás és a kreditrendszer jelenti, ahol nehéz, szinte lehetetlen a tanár számára a tehetségre koncentrálni, továbbá, mivel a hallgatók sem tudnak egymásra épülő kurzusokat felvenni, megszűnik a folyamatosság és a tanulói tevékenység követésének lehetősége. A felelősség taglalásánál előkerült a kortársak, illetve felsőbb évesek szerepe is, akiknek feladata nemcsak szakmai programok szervezésében merül ki – kötelességük szociális programok biztosítása is. Mindemellett a hallgató saját felelőssége sem elhanyagolható: el kell érnie a tanárnál, hogy foglalkozzon a diákkal. A dékánhelyettes hozzátette: ha tehetséggondozás kerül szóba, mindig az egyénre koncentrálunk, holott azt is meg kell tanítani, hogy kell csapatban dolgozni – az individuális tehetség nem feltétlenül elég.

A „Mi vonz a kutatásban?” szekcióban Fábián Áron Bibó-kollégista, elsőéves jogász hallgató a University College Londonban folytatott kutatásainak tapasztalatait foglalta össze, érdekes aspektusból: a közvetlen szakmai hasznosság helyett a flow élményt, a kutató saját munkájában lelt örömét hangsúlyozva. A kutatásról általánosságban elmondta, hogy míg távolról öncélúnak tűnhet, a folyamat során rengeteg készséget sajátít el az ember. A formalizált számonkérések közepette a kutatás szabadságot ad, önálló gondolkodásra késztet és már a témaválasztás is saját döntés, saját motiváció alapján történik, ami a jelenlegi egyetemi oktatás rendszerében ritka alkalom. Fábián Áron hangsúlyozta: a kutatás – annak, akinek erre igénye van – mindenekelőtt flow élménnyel ajándékoz meg, vagyis olyan lendületet, felszabadító alkotói élményt nyújt, amiért a végeredménytől függetlenül, már önmagában megéri dolgozni.

A délutáni szekciókon készített fotók itt elérhetők.