Az Egyetem új MTA-doktorai

Bándi Gyula (ÁJK, Közigazgatási Jogi Tanszék, c. egyetemi tanár) értekezése a hazai szakirodalomban hiánypótló, a magyar, az uniós és nemzetközi jogi aspektusokat (normatív és nem kötelező erejű dokumentumokat, bírósági ítéleteket és tudományos álláspontokat) tárgyaló munka. A mű újszerű látásmóddal elemzi jogászi szempontból a fenntartható fejlődés fogalmát és jelentéstartalmát. Leírja a fenntartható fejlődésnek a jogi szabályozással és a jogalkalmazással összefüggő lényeges jegyeit, kimutatva, hogy a területen nem lehet szó speciális, elkülönített jogintézmény kialakításáról, hanem több terület szabályait szükséges alkalmazni. A szerző a témába vágó, nagy mennyiségű hazai és külföldi szakirodalmat széles körűen – szinte jogelméleti absztrakcióval – dolgozta fel, s a hazai jogtudományban először a reziliencia jelenségét is tárgyalta. A nagyrészt politikai kategóriaként használt fenntarthatóság jogi kategóriáját a magyar szakirodalomban először vizsgálta a hazai, uniós és nemzetközi jogi normák és bírói gyakorlat tükrében.

Csorba László (BTK, Művelődéstörténeti Tanszék, egyetemi docens) hiánypótló disszertációja az 1945-től 1956-ig tartó periódusban vizsgálja a magyar–olasz kapcsolatok történetét. Forrásbázisa felöleli a magyar és az olasz levéltári anyagok mellett a sajtóhíreket, az emlékiratanyagot, egyúttal interjúkra is támaszkodik. Módszertanilag a legújabb történetírói áramlatba sorolható, a diplomáciai érintkezés mellett a kereskedelmi, gazdasági, kulturális és egyházi problematikát is áttekinti. Fontos megállapításai közé tartozik a vizsgált időszak korszakolása: a kapcsolatok felvételének normális két-három évét 1948-tól az államközi kapcsolatok kihűlése és helyettük a pártközi együttműködés követte, ami 1953-tól az enyhülésnek adta át a helyét. A szerző jelentős teret szentel a Római Magyar Akadémia, a Pápai Magyar Egyházi Intézet, az egyetemi magyar tanszékek és lektorátusok helyzetének. Bemutatja a korszakban tevékenykedő magyar követek karakterét, és bőséges terjedelemben foglalkozik a Rómában beszervezett besúgóhálózattal is.

Demetrovics Zsolt (PPK, Klinikai Pszichológia és Addiktológia Tanszék, egyetemi tanár, dékán) nemzetközi szempontból is hiánypótló területen, a szenvedélybetegségek kutatásában tett jelentős megfigyeléseket. Míg a tudomány a legutóbbi időkig a kémiai anyagokhoz (például alkohol, drog, nikotin) kapcsolódó függőségre koncentrált, a viselkedéses szinten megjelenő függőségek közül pedig egyedül a szerencsejáték-függés szerepelt az elismert diagnosztikus rendszerekben, Demetrovics Zsolt disszertációja hat viselkedési függőségi formát vizsgált: a problémás internethasználatot, a problémás online (számítógépes vagy video-) játékot, a szerencsejáték-függőséget, a testedzésfüggőséget, a munkafüggőséget és a kényszeres vásárlást. A szakember meggyőzően bizonyítja, hogy e függőségeknek lélektanilag és neurobiológiailag közös hátterük van, valamint hiteles mérőeszközöket fejlesztett ki az egyes függőségi formák vizsgálatára. Új adatokat publikált a viselkedésfüggőségi zavarok hazai elterjedtségéről, és új elméleti modellt állított fel a viselkedésfüggőség személyiség-lélektani összefüggéseiről, amely a kezelések szempontjából gyakorlati jelentőséggel is bír.

Gyarmati Katalin (TTK, Algebra és Számelmélet Tanszék, egyetemi docens) eredményei a kriptográfia fejlődéséhez járulnak hozzá. A kriptográfia egyre nagyobb szerepet kap az elektronikus ügyintézés biztonságának garantálásában, így természetes módon megélénkültek az elméleti és alkalmazott kutatások. Különböző titkosítási eljárások során gyakran van szükség pszeudovéletlen számsorozatok generálására, amit napjainkban matematikai algoritmusok és számítógépek segítségével végeznek. Gyarmati Katalin több nemzetközileg is kiemelkedő tudományos eredményt ért el a pszeudovéletlen sorozatok és rácsok területén. Kvantitatív eredményeket igazolt a Blum-Blum-Shub pszeudovéletlen-generátorra, illetve az ennek általánosításaként definiált hatványgenerátorokra vonatkozóan. A korábbiaknál lényegesen jobb alsó becslést adott Goubin, Mauduit és Sárközy Legendre-szimbólumokat használó pszeudovéletlen sorozatcsaládjának f-bonyolultságára. Vizsgálta a különböző pszeudovéletlen mértékek között fennálló összefüggéseket, és számos új konstrukciót vezetett be. Eredményei elméleti jelentőségük mellett várhatóan gyakorlati szempontból is hasznos kriptográfiai alkalmazások kiindulópontjaként szolgálnak.

Horn Ildikó (BTK, Középkori és Kora Újkori Magyar Történeti Tanszék, habilitált egyetemi docens) doktori disszertációja az Erdélyi Fejedelemséget 1556 és 1588 között irányító hatalmi elitet mutatja be. A mű gyökeresen megváltoztatja a korszakról eddig alkotott képet. Élénk és élvezetes színekkel festi meg két erdélyi uralkodó jellemrajzát, jutalmazási és büntetési politikáját. Testközelből mutatja be az elit tagjait, a „hatalom pilléreit", családi és baráti kapcsolataikat (mai kifejezéssel kapcsolati hálójukat), műveltségüket, gyöngeségeiket, belső ellentéteiket és ezek mozgatórugóit. Az értekezéshez adattár is tartozik, amely egyenként, részletesen is bemutatja az elithez tartozó főnemeseket és tisztségviselőket. A dolgozat – egyebek közt megkapó, szinte költői stílusának köszönhetően – a szakértő olvasók mellett a szélesebb közönség érdeklődésére is számot tarthat.

Matyasovszky István (TTK, Meteorológiai Tanszék, egyetemi docens) a matematikai statisztika eszköztárával klimatológiai összefüggéseket vizsgált. Trendelemzést alkalmaz egyebek mellett a „hirtelen éghajlatváltozások” időpontjainak azonosítására. Regressziós módszert használ annak becslésére, hogy a parlagfű napi pollenkoncentrációja miképpen függ bizonyos változóktól. Spektrálelemzés segítségével periodikusságvizsgálatokat végez négy adatsorra: az észak-atlanti térség észak-déli légnyomáseltérését jelző indexre, a grönlandi jégfurat segítségével származtatott oxigénizotóp-adatsorra, a déli-sarkvidéki jégfurat vizsgálatával előállított deutérium-adatsorra és az északi félteke felszíni átlaghőmérsékletére. A felhasznált statisztikai eszközök messze túlmutatnak a klimatológiai alkalmazásokban megszokottakon, sokrétűek, modernek, célirányosak.

Ősi Attila (TTK, MTA–ELTE Lendület Dinoszaurusz Kutatócsoport) az iharkúti dinoszaurusz-lelőhely tudományos igényű, következetes feltárását, a gerinces fauna anatómiai, csontszövettani és ősállatföldrajzi vizsgálatát végzi. A Lendület program támogatásával saját kutatócsoportjával több mint tízezer csont- és fogmaradványt, illetve részleges csontvázat gyűjtött be. A leletek alapján 14 rendszertani egység jelenlétét bizonyította, amelyek közül hét a tudományra nézve új. A lelőhely és a leletegyüttes a magyar gerinces őslénytani kutatás szempontjából vitathatatlan újdonságot jelent. A kutató a késő kréta nyugat-thetysi szigetvilágban élt gerinces fauna taxonómiai, ősállatföldrajzi viszonyainak alaposabb megismerésével, egyes fajok fiziológiai sajátosságainak rekonstrukciójával járult hozzá a paleontológia továbbfejlődéséhez.

Pap András László (BTK, Média és Kommunikáció Tanszék, egyetemi docens) jogi és kriminológiai témákat kutat. Foglalkozik a szabadság és biztonság kérdésével, elemzi az etnikai profilalkotást, annak amerikai és hazai gyakorlatát, illetve az egyenlő bánásmód és az antidiszkrimináció kérdéskörét. Az emberi jogok fokozott érvényesítése szellemében kellő mélységű megalapozottsággal elméleti bázist állít az általa tárgyalt problémák megoldására irányuló szabályozás felülvizsgálatára és újraszabályozására. Kutatása során a legújabb szakirodalom mélyreható és egyben nagy ívű feldolgozását adja, bemutatja és ütközteti a különféle irányzatokat, nézeteket. Az általa feldolgozott téma mind a büntetőjog-tudomány, mind a kriminológia, kriminálszociológia, kriminálpszichológia és kriminálpolitika szempontjából aktuális, interdiszciplináris, és a kodifikációhoz magas szintű tudományos segítséget nyújt.

Simon L. Péter (TTK, Alkalmazott Analízis és Számításmatematikai Tanszék, egyetemi tanár) differenciálegyenletekkel leírható terjedési folyamatok két típusával, a folytonos közegben haladó kémiai hullámokkal (például lángterjedés) és a hálózatokon zajló folyamatokkal (járványok, számítógépes vírusok, hírek terjedése) kapcsolatban ért el jelentős új eredményeket. Kémiai hullámokat leíró egyenletek különböző típusú megoldásainak számát és stabilitását határozta meg a differenciálegyenletek elméletének eszközeivel. A terjedési folyamatok hálózatokon való vizsgálatának az utóbbi években kifejlődött kutatási területén még viszonylag kevés egzakt matematikai eredmény érhető el. Komoly nehézség a sztochasztikus modellekre felírt egyenletek nagy száma. Simon L. Péter eredménye jelentősen redukálta az egyenletek számát a hálózatot megadó gráf szimmetriáinak felhasználásával. Új differenciálegyenletek bevezetésével pedig meghatározta a különböző típusú (pl. fertőző és egészséges) csúcsok és élek számát.

Szabó M. Gyula (ELTE Gothard Asztrofizikai Obszervatórium és Multidiszciplináris Kutatóközpont, igazgató) kutatásai Naprendszerünk kisbolygóitól és üstököseitől a távoli csillagok bolygóinak és azok lehetséges holdjainak vizsgálatáig terjednek. Bekapcsolódott az exobolygók kutatásába, hozzájárult a Kepler űrtávcső tudományos sikeréhez. A Sloan Digitális Égboltfelmérés alapján megalkotta a kisbolygók alakjának elnyúltsági statisztikáját. Igazolta, hogy a kis becsapódások kopást, kiterjedt lapos felszínt és szeizmikus átrendeződéseket okoznak a kisbolygó alakjában. Saját megfigyelése, illetve más műszerek adatai alapján kimutatta a Hale-Bopp-üstökös kómáját az Uránuszon túl. Elsőként vizsgálta az exoholdak kimutathatóságának esélyeit fotometriai adatsorokból. Átvonuló exobolygórendszerben elsőként figyelt meg két, a csillag forgásával kapcsolatos alapjelenséget, amelyet fedési kettőscsillagoknál már megfigyeltek.

Sziklai Péter (TTK, Számítógéptudományi Tanszék, habilitált egyetemi docens) egyik kutatási témája a Szőnyi Tamás egyetemi tanár által kidolgozott elmélethez, az úgynevezett Rédei-polinomokhoz kapcsolódik. A módszer nagyon alkalmas eszköz a nagyfokú szabályossággal, illetve extremális tulajdonságokkal rendelkező ponthalmazok leírására. Sziklai Péter kutatómunkájában elért eredményeivel nemzetközi hírnévre tett szert. A Rédei-polinomok elmélete a matematikán belül rendkívül fontos, emellett a gyakorlatban is egyre inkább alkalmazzák. Ezek az alkalmazások elsősorban a hibajavító kódokhoz és a titkosításhoz kapcsolódnak. Sziklai Péter alapvető elméleti eredményeinek köszönhetően a nemzetközi gyakorlati kutatásoknak is egyik vezető egyénisége.

Vokó Zoltán (TáTK, Egészségpolitika és Egészség-gazdaságtan Tanszék, egyetemi tanár) kutatásai a nem fertőző betegségek közül túlnyomórészt a kardiovaszkuláris eredetű kórképek epidemiológiai vizsgálatára, e betegségcsoport előfordulási és megjelenési különbségeinek, illetve kóreredetének és prognózisának vizsgálatára irányultak a népesség különböző csoportjaiban. Úttörő feladatot vállalt a hazai egészségmonitorozási rendszer fejlesztésében, a nemzetközi standardoknak megfelelő lakossági egészségfelmérések, illetve az őrposztrendszerű háziorvosi betegségmonitorozás hazai bevezetésében. Elsők között igazolta hazánkban, hogy a telepszerű körülmények között élők egészségi állapota a hasonló társadalmi-gazdasági helyzetben lévőknél szignifikánsan rosszabb. Innovatív fejlesztésekkel járult hozzá az epidemiológiai kutatási módszerek fejlődéséhez. Legutóbb végzett kutatásaival egyebek mellett igazolta a HPV (humán papillomavírus) elleni védőoltás magyarországi bevezetésének költséghatékony voltát.

MTA