Kiváló ELTE-s kutatók – II. rész

Az Eötvös Loránd Tudományegyetem Tudományos Tanácsának állásfoglalását követve az Egyetem rendszeresen tájékoztatni kívánja a közvéleményt az ELTE-n elért kiváló kutatási teljesítményekről. Az Egyetem sokszínű kutatási profiljának és tudományos teljesítményének mérésére sokféle adat használható fel, ezek a tudományterületek és tudományos közösségek eltérő publikációs szokásai miatt más és más szempontból mutatják a teljesítményt, a hatást és a szakmai kiválóságot, és eltérő sorrendeket eredményezhetnek. Ezért az ELTE többfajta szempontrendszer szerint készít ilyen kiválósági listát, átfogva az egyetemi kutatások lehető legszélesebb spektrumát. Az első kiválósági listát 2014 áprilisában tette közzé az Egyetem, a legtöbb független hivatkozással rendelkező főállású és professzor emeritus oktató-kutatók eredményeit kiemelve. A listák az adott szempontból legeredményesebb ötven oktatói vagy kutatói munkakörben foglalkoztatott ELTE-s tudóst sorolják fel, a mostani listára holtversenyes eredmények miatt 51-en kerültek fel.

„A tudomány területén elterjedt mérőszámok – így az impaktfaktor és a hivatkozottság – sok esetben a természettudományoknak »kedveznek«. A Tudományos Tanács úgy döntött, hogy a második kiválósági lista alapjául a monográfiák számát fogadjuk el: az összefoglaló művek elsősorban a bölcsészettudományokra és a társadalomtudományokra jellemzőek” – mondta el Perczel András egyetemi tanár, a Tudományos Tanács elnöke. A következő kiválósági lista az ún. Hirsch-index alapján készül majd.

A most megjelenő listán a legtöbb monográfiát jegyző jogászok között találjuk Pokol Béla (ÁJK, Politikatudományi Intézet), Hamza Gábor (ÁJK, Római Jogi és Összehasonlító Jogi Tanszék) professzorok mellett Sándor István egyetemi docenst is (ÁJK, Római Jogi és Összehasonlító Jogi Tanszék). A legtöbb összefoglaló munkát a társadalomtudósok közül Csepeli György egyetemi tanár (TáTK, Szociálpszichológia Tanszék) készítette.

A legeredményesebb történészek közé került Miskolczy Ambrus (BTK, Román Filológiai Tanszék), Gerő András (BTK, Gazdaság- és Társadalomtörténeti Tanszék), Krausz Tamás (BTK, Kelet-Európa Története Tanszék) és Szvák Gyula (BTK, Ruszisztikai Kutatási és Módszertani Központ). A nyelvészeti kérdésekkel foglalkozó kutatók közül a legtöbb szakkönyvet Kövecses Zoltán egyetemi tanár (BTK, Angol-Amerikai Intézet) és Szili Katalin egyetemi docens (BTK, Magyar Mint Idegen Nyelv Tanszék), a pszichológiai tudományok körében Mérő László (PPK Társadalom- és Neveléspszichológia Tanszék), Halász Gábor (PPK, Felsőoktatás-menedzsment Intézeti Központ) és Rácz József (PPK, Tanácsadás Pszichológiája Tanszék) jegyzi.

A Magyar Tudományos Akadémia és az Egyetem közös kutatócsoportjának vezetői – Borhy László (BTK, Régészettudományi Intézet), Kövér György (BTK, Gazdaság- és Társadalomtörténeti Tanszék), Kulcsár Szabó Ernő (BTK, Magyar Irodalmi és Kultúratudományi Intézet) és Fehér M. István (BTK, Filozófiai Intézet) – is szerepelnek az ötven legtöbb monográfiával rendelkező kutató listáján. A TTK oktatói közül Kárpáti Andrea (ELTE TTK Temészettudományi Kommunikáció és UNESCO Multimédiapedagógia Központ) érte el a legmagasabb helyezést.

A Bölcsészettudományi Karról huszonnégy, az Állam- és Jogtudományi Karról tíz, a Pedagógiai és Pszichológiai Karról nyolc, a Társadalomtudományi Karról öt, a Természettudományi Karról három, a Bárczi Gusztáv Gyógypedagógiai Karról egy kutató szerepel jelenleg a legtöbb monográfiát gyűjtő oktató-kutatók között.