Elhunyt Szépfalusy Péter
Fő kutatási területe a kvantummechanika, a statisztikus fizika, a kaotikus viselkedés vizsgálata volt. A magyarországi statisztikus fizikusi kutatások szélesebb körű alkalmazásának elindítója, jelentős eredményeket ért el a kaotikus jelenségek elméletének terén is.
1955-ben fejezte be villamosmérnöki tanulmányait a Budapesti Műszaki Egyetemen, ugyanebben az évben fizikus oklevelet is szerzett az ELTE TTK-n. Diplomájának megszerzése után először a BME-n, majd az ELTE-n dolgozott, 1976-tól haláláig az MTA KFKI Szilárdtestfizikai Kutatóintézetének alkalmazásában állt. 1986-tól az ELTE egyetemi tanáraként a Szilárdtest Fizika Tanszéket vezette, 1998-tól az ELTE Komplex Rendszerek Fizikája Tanszéken az MTA Statisztikus Fizikai Kutatócsoportjának vezetőjeként folytatta munkáját. 2001-ben Egyetemünkön professzor emeritus címet kapott, 1999 és 2002 között Széchenyi professzori ösztöndíjjal kutatott. 1975-ben védte meg akadémiai doktori értekezését, 1982-től az MTA levelező, 1987-től pedig az MTA rendes tagja lett. Több nemzetközi fizikai szakfolyóirat szerkesztőbizottságának is tagja volt.
Munkásságáért 1992-ben Szent-Györgyi Albert-díjban, 1995-ben Széchenyi-díjban, 2011-ben pedig a Magyar Köztársasági Érdemrend középkeresztjében részesült. Ekkor készítettünk interjút a professzorral, amelyben így vallott Egyetemünkről:
„Az Egyetemnek köszönhetem, hogy tudományos és oktatási célkitűzéseim megvalósulhattak. Tanítványaimból lett munkatársaim valamennyien az ELTE fizikus szakán végeztek, ott szereztek doktori fokozatot. Egyébként mindig nagyon sok örömet jelentett számomra a tanítás. Rendkívül fontosnak tartottam, tennivalóim között elsőbbséget kaptak az oktatási feladatok.”