Közös emlékezetmunka
198 nevet vésnek fel az Egyetem holokauszt- és második világháborús emlékművére a Trefort-kertben. A november 14-i avatáshoz kapcsolódóan 2014. november 12–13. között Bevésett nevek címmel rendeztek konferenciát a BTK-n, amelyen Egyetemünk rendkívül összetett, széttartó sorsokat magába foglaló 1914 és 1945 közötti történetével, az emlékezet közösségi és személyes narratíváival foglalkoznak. A telt házas megnyitón és az első napot záró kerekasztal-beszélgetésen jártunk.
Mezey Barna rektor köszöntőjében felidézte azt a néhány hónappal ezelőtti délelőttöt, amikor először látta az emlékmű-pályázaton nyertes Névsor a fugákban című alkotást bemutató prezentációt. A rektor az emlékmű létrejöttével kapcsolatos munkájáért köszönetét fejezte ki Dezső Tamás dékánnak, György Péter intézetigazgató egyetemi tanárnak és Szemerey Samu doktorandusz-hallgatónak. Hangsúlyozta, a következő napokat az önismeretnek szenteljük: „ideje megtudnunk, mi történt a falak között, kik hiányoznak, hiszen életük és haláluk akkor is befolyásolja mindennapjainkat, ha keveset vagy éppen sokat tudunk róluk.” A rektori köszöntőt követően Molnár Piroska színművész olvasta fel Takács Zsuzsa költő alkalomra írt szövegét Minek ez a hisztéria? címmel.
Komoróczy Géza Egyetem, zsidók, judaisztika – mire emlékezünk? címmel tartott előadást. A professor emeritus részletesen szólt az egyetem történetének szégyenteljes fejezeteiről: a zsidó diákok és professzorok ellen elkövetett bűnökről, kiszorításukról, az antiszemita professzori felszólalásokról, a zsidóverésekről és a ’20-as évektől a Múzeum körúton is egyre gyakrabban hallható rigmusokról, valamint felidézte az Országos Rabbiképző Intézet és az egyetem közötti kapcsolat mérföldköveit. Az emlékmű központi felirata a magyar, az angol és a Braille-írás mellett héberül is olvasható lesz. Az emlékműre 89 egykori, a bölcsészkaron doktorátust szerzett rabbi nevét vésték fel, Komoróczy professzor kiemelte, „kell, hogy héber felirat is megörökítse emléküket”.
Két korszak határán című előadásának kezdetén György Péter egyetemi tanár leszögezte: az egyetem aktuális jelene mögött sokáig nem tűnt fel múltja, nemzedékek végezték el úgy tanulmányaikat, hogy nem tudták, mi történt elődeikkel. Az amnézia múlik, az elmúlt néhány évben, ha lassan is, de változik a helyzet, felidéződnek nevek és helyek az eddig elfeledettek közül. A professzor elmondta: „végre közel lép hozzánk a múlt, hiszen megteremtettük azt a teret, amelyben a halottaknak és élőknek egyszerre van dolga, ez az a közös emlékezetmunka, amelyen az egyetem mint communitas alapulhat a jövőben.” (György Péterrel korábban beszélgettünk az emlékműről.)
Csonka Laura PhD-hallgató elmondta: a beiratkozási anyakönyvek és a végbizonyítványok alapján egy, az 1870-es évektől 1945-ig tartó átfogó adatbázis jött létre. A rendelkezésre álló veszteséglisták feldolgozása, a különböző levéltárakból és intézetekből származó adatok összevetése után alakult ki az emlékműre felvésett 198 áldozat – 176 férfi és 22 nő – listája. A legidősebb, a 91 évesen elhunyt Klug Lipót matematikus volt, a legfiatalabb pedig a 22 éves Laub György egyetemi hallgató. Az áldozatok csaknem fele 1910 és 1918 között született, 137-en rendelkeztek bölcsészdoktori címmel, és számos természettudós nevét is rögzítették az emlékmű bronzcsíkján. A legtöbb áldozatot deportálták, vagy munkaszolgálatos volt, de a számos katonaáldozat és civil elhunyt mellett szovjet hadifoglyok és öngyilkosságot elkövetők is voltak az egyetem halottai között, akik egymás házastársai, családtagjai, barátai és kollégái voltak évtizedekkel ezelőtt.
Szabó Levente építész „felemelően szépnek” nevezte az egyetemi kutatócsoporttal végzett közös munkát, az emlékmű nemzetközi előképei mellett szólt arról is, hogy a Trefort-kertben elkészült emlékmű egyszerre teszi lehetővé a távolmaradást, a közelhajolást és emlékezést. Az emlékmű tipográfiáját Polgárdi Ákos grafikus tervezte: a hat milliméter magas feliratok elkészítéséhez csaknem tízezer karaktert használtak.
A konferencia megnyitóján többek között részt vett Ilan Mor, Izrael nagykövete, M. André Goodfriend, az Egyesült Államok követtanácsosa, valamint Egyetemünk vezetői, professzorai, oktatói és hallgatói.