Pázmány-nap
Az ELTE Szenátusa 2014. május 9-én ismét ünnepi közgyűlést tartott az Aula Magnában az Egyetem Pázmány Péter általi, 1635-ös alapítására emlékezve. A délutáni ülésen, amelyet Mezey Barna rektor nyitott meg, részt vettek az egyetem vezetői, a Karok dékánjai és meghívott vendégek. A Pázmány-napot megelőzően délelőtt felavatták az egyetemalapító szobrát az Egyetem téren.
A gráfelmélet hihetetlen fejlődése
Az idei Pázmány-előadást Lovász László matematikus, a Természettudományi Kar egyetemi tanára, a Magyar Tudományos Akadémia frissen megválasztott elnöke tartotta „A gráfelmélet 50 éve: fejtörőktől a tudomány alapjaihoz” címmel. A professzor azt mutatta be, hogy a tudományterület hogyan fejlődött a „komolytalannak” tartott fejtörőktől a modern matematikatudomány meghatározó fejezetévé. Lovász kiemelte: külön öröm és megtiszteltetés számára, hogy előadását mentora, T. Sós Vera professzor asszony jelenlétében tarthatja meg.
Az előadás első része a tudományterület történetéről adott gyors áttekintést. Leonhard Euler, az első modern tudósok egyike 1736-ban bizonyította, hogy a poroszországi Königsberg hét hídján nem lehet úgy átsétálni, hogy minden hidat csak egyszer érintenek. A professzor a Prégel folyó viaduktjait és Königsberg szigeteit egy gráf éleiként és csúcsaiként írta le, ezzel megteremtve az első gráfelméleti problémát. Az Euler-elmélet után mintegy kétszáz évvel jelent meg Kőnig Dénes monográfiája, amelyben a páros gráfokról szóló tételhez illeszkedő feltételeket fogalmazta meg. Lovász professzor a teljes párosítás problémáról szólva felidézte Gallai Tibor munkásságát is, a később W. T. Tutte által megoldott képlet vezetett el a kombinatorikus optimalizáláshoz, azaz a hálózat elemei közötti lehető legjobb összeköttetés megadásához. Az Erdős–Rényi modellt Erdős Pál és Rényi Alfréd 1960-as években írt úttörő cikksorozatában vezette be. A gráfok vizsgálatát a valószínűség-számítással kötötték össze: akkor úgy tűnt, hogy a probléma inkább elméleti érdekesség, amely távol áll az alkalmazástól, de az internet és a hasonló nagy hálózatok megértéséhez mára alapvető a hazai matematika kiemelkedő alakjainak problémafelvetése. Lovász professzor hangsúlyozta, gráfelméletről nem lehet Erdős Pál nélkül beszélni. A zseniális professzort rendkívül egyszerű, középiskolások által is megérthető problémák motiválták, olyanok, amelyekkel kapcsolatban fel tudjuk tenni a kérdést, de nem tudjuk a választ. Lovász professzor felidézte, hogy a gimnáziumban sikerrel megoldott egy ilyen problémát, így került kapcsolatba Erdőssel, aki cikkének lábjegyzetében hívta fel a figyelmet a tehetséges fiatalra. A számítógépek elterjedésével, a nagy hálózatok kialakulásával a gráfelmélet hihetetlen fejlődésnek indult, de számos probléma máig is megoldásra vár. A Clay Mathematics Institute of Cambridge hét, egyenként egymillió dollárt „érő”, még megoldatlan problémája között is szerepel a P=NP gráfelméleti tétel bizonyítása.
Lovász professzor előadásának második felében egy új, tudományterületeket összekötő gráfelméleti „nyelv” születéséről beszélt: a nagy gráfok nemcsak a matematikusokat foglalkoztatják, hiszen elengedhetetlenek például a szociális és ökológiai hálózatok, az emberi agy és a kristályok megértéséhez is. Az egyik első ilyen, interdiszciplináris tétel a Barabási-Albert gráf volt. Lovász előadásának végén bemutatta azt a 2004-es matematikai elméletet, amelynek kidolgozásában a professzor mellett többek közt T. Sós Vera és Vesztergombi Katalin matematikus, Lovász felesége is részt vett. A végtelenségig növő gráfok határértékének első meghatározásból kiindulva mára számos alkalmazás foglalkozik a problémával, közelebb kerülve a nagyon nagy hálózatok szerkezetének megértéséhez. Az előadás prelegálóját a szokásoknak megfelelően az Egyetem Jubileumi Ezüst Emlékérmével tüntette ki Mezey Barna rektor.
Az ELTE új díszdoktorai
A közgyűlésen az előadás után díszdoktori címet adományozták Paolo Aureliano Becchi, Robert John Weston Evans, Viktor Lechta, T. Sós Vera és Heinz-Elmar Tenorth professzoroknak.
Paolo Aureliano Becchi a Genovai Egyetem és a Luzerni egyetem Jogi Karának professzora. A német jogtudomány eredményeinek ismert közvetítője, értelmezője hazájában. A felvilágosodás kori jogfilozófia és a bioetika terén könyveivel, konferencia-előadásaival jelentős nemzetközi hírnevet szerzett. Hegel tanulmányozása tudományos pályafutását napjainkig végigkíséri. Hegel fordításai és elemzései az olasz jogfilozófiai élet kiemelkedő teljesítményei. Becchi rendszeresen tartott előadást és doktori kurzust az ELTE hallgatóinak jogtörténeti, jogfilozófia témákban. A professzor német nyelvű köszönőbeszédében felidézte évtizedekre visszanyúló kapcsolatát Egyetemünkkel, és elmondta: az olasz és svájci egyetem mellett az Eötvös Loránd Tudományegyetemet is szívébe zárta. Az ELTE új díszdoktorával készült interjúnk itt olvasható.
Robert John Weston Evans történészprofesszor az utóbbi években az Oxfordi Egyetemen az Oriel College tanára és a modern történelem Regius Professora volt. Munkásságának középpontjában a Habsburg Birodalom 1526 és 1918 közötti története áll, a magyar történelem egyik legismertebb és legtekintélyesebb külföldi kutatója. Tanulmányaiban különös figyelmet szentel a nyelv szerepének a történelmi fejlődés során. Jelenleg elsősorban Magyarország 1740–1945 közötti történetével foglalkozik. Oxfordban jelentős magyar kört épített fel, kiterjedt támogatást adott a Nagy-Britanniába látogató magyar kutatóknak, egyetemi hallgatóknak, 1987-ben támogatta az oxfordi Magyar Társaság létrehozását és annak működését mindvégig segítette. A professzor magyar nyelvű köszönőbeszédében elmondta, rendkívül büszke a kitüntetésre. Az oxfordi egyetem könyvtárában gyakran lapozgatta Pázmány eredeti kéziratait, de sosem képzelte, hogy valaha közös szerepe lesz vele. Az ELTE új díszdoktorával készült interjúnk itt olvasható.
Viktor Lechta a szlovákiai logopédus-képzés megteremtője, a pozsonyi orvostudományi egyetem klinikai logopédus-képzésének létrehozója, a szlovák gyógypedagógiai társaság alelnöke. Pályafutása során vendégprofesszora volt a budapesti, a müncheni, a bécsi, a krakkói és a prágai egyetemnek. 2006-tól a Nagyszombati Egyetem neveléstudományi tanszékének professzora. Kutatási területei között az atipikus nonverbális viselkedés, a kommunikációs képességek zavarainak diagnosztikája, a beszédzavarok integratív terápiája, az inkluzív nevelés elmélete és gyakorlati megvalósításának feltételrendszere szerepelt. Egyetemista korától kezdve szoros kapcsolatot ápolt a magyar gyógypedagógiával. Lechta professzor szintén magyar nyelven mondott szívbeli köszönetet az egyetemnek: 1993-ban volt a Logopédiai Tanszék vendégprofesszora, amelyre nagyon szívesen emlékszik vissza, hiszen „egy pillanatig sem érezte magát külföldön.” Az ELTE új díszdoktorával készült interjúnk itt olvasható.
T. Sós Vera 1952-ben szerzett diplomát az ELTE-n, 1987-ig az Analízis I. Tanszék oktatója, az utolsó 5 évben tanszékvezetője volt. Jelentős szerepet játszott az 1961-ben létrehozott matematikus szak struktúrájának és tárgyainak kialakításában. Évtizedekig oktatott bevezető analízis főkurzusokat matematikusoknak, fizikusoknak illetve matematika tanároknak. Oktatási szemlélete, egyénisége rajongva tisztelt, legendás oktatóvá tették. Egyetemi jegyzetei, könyvei a mai napig nélkülözhetetlenek az ELTE-n folyó matematika oktatásban. Kutatómunkáját elsősorban a számelméletben és a kombinatorikában végzi. Jelenleg a világon a kombinatorika egyik legismertebb kutatója. A professzor asszony különösen megtisztelőnek érezte, hogy az az egyetem tüntette ki, amelynek kapuját 66 évvel ezelőtt lépte át először. Elmondta, az évtizedek alatt szerencsére számos olyan hallgatója volt, akik mára a világ élvonalába tartoznak, meghatározó példaként említette Lovász László professzort. Az ELTE új díszdoktorával készült interjúnk itt olvasható.
Heinz-Elmar Tenorth a berlini Humboldt Egyetem tanszékvezető professzora, 2003-tól emeritált professzora, a neveléstudomány nemzetközi hírű, iskolateremtő személyisége, szakterülete a történeti pedagógia. Közel két évtizedes szakmai együttműködés köti az ELTE-hez, a közös kutatómunka a neveléstudomány tudománytörténete mellett különböző pedagógiai történeti antropológiai témákra, valamint a tanári professzió összehasonlító történeti-pedagógiai vizsgálatára irányult. Tenorth professzornak jelentős szerepe volt a tanszéken folyó nemzetközi recepciós hatásokra fókuszáló neveléstudomány-történeti kutatások módszertani megalapozásában is. A professzor kiemelte, nagyon sokat tanult az ELTE-vel folytatott együttműködéséből, hiszen az összehasonlító megközelítések és a folyamatos kooperáció alapvetően meghatározta tudományos pályájának alakulását. Az ELTE új díszdoktorával készült interjúnk itt olvasható.