A ruszisztika budapesti műhelye

2009. február 25-én kezdte meg működését a Ruszisztikai Módszertani Kabinet és Könyvtár. Milyen állomások vezettek a Kabinet létrejöttéhez?
A Ruszisztikai Módszertani Kabinet és Könyvtár csak egy része a több szervezeti egységből álló Ruszisztikai Központnak, ha innen nézem, akkor igen hosszú az előtörténet. A Központ az ELTE önálló szervezeti egységeként jövőre lesz 20 éves, de szellemi elődje, a Magyar Ruszisztikai Intézet – mint önkéntes tudományos társaság –, a 25. évét tölti majd be. Ha pedig a „ruszisztikai” szakunkról beszélünk, akkor annak szervezését 30–32 éve kezdtem. Először az újjászerveződő pécsi egyetemen nyújtottam be a javaslatát, majd az évtized végén a Soros Alapítvány következett. 1997-ben már eljutottam a Magyar Akkreditációs Bizottságig, de elbuktam. Következett az akkor létezett „A” és „B” szakok mellett egy „C” szak terve az ELTE-n – ezt az ötletet az oktatási reform húzta keresztül. Majd ötödik próbálkozásra, 7–8 éve a Corvinusszal együtt próbálkoztunk – itt az ő kishitűségükön bukott el a dolog. Tehát – ha jól számoltam – hatodik nekifutásra sikerült és három évtizedet kellett várni rá. Ezt csak azért meséltem el, hogy plasztikus legyen: oroszügyekben az előrehaladás sosem számított diadalmenetnek Magyarországon. Ezért is volt annyira fontos számunkra a Kabinet létrehozása, mert egyrészt addigi eredményeink visszaigazolásának tekintettük, másrészt új perspektívákat nyitott meg.

Az elmúlt fél évtized eredményei közül melyeket emelné ki?
Itt megint nem önmagában a Kabinetet hangsúlyoznám, ugyanis az elmúlt öt év legnagyobb, mondhatni áttörést jelentő sikere, hogy 2010-ben beindult az előbb említett Ruszisztikai mesterszak, 2012-ben végzett első évfolyamunk és párhuzamosan létrehoztuk az oktatási piramis csúcsát, az önálló Ruszisztikai Doktori Programot. Ha mégis a szűk értelemben vett Kabinet dolgaira kérdez rá, akkor azt emelném ki, hogy öt év alatt milyen sok ember megfordult nálunk. Megható volt látni az érdeklődő fiatalok sokaságát, akik személyesen szerették volna látni Valerij Kubaszov, Farkas Bertalan és Szergej Krikaljov űrhajósokat. Az Orosz Föderáció két budapesti rendkívüli és meghatalmazott nagykövete is fontosnak érezte, hogy búcsúlátogatásra jöjjön hozzánk, és megfordult nálunk a Magyar Köztársaság hat volt moszkvai nagykövete és egy külügyminisztere is, nem beszélve egyetemünk két rektoráról és öt orosz kollégájukról, akiknek segítő támogatását mindig magunkénak érezhettük. De itt volt a magyar-orosz kulturális közeledés legmagasabb rangú és legelkötelezettebb képviselője, Mihail Svidkoj, az orosz elnök főtanácsadója nemzetközi kulturális ügyekben, vagy fél tucat orosz akadémikus, megszámlálhatatlan akadémiai doktor és az orosz irodalom olyan világhíres alakja is, mint Ljudmila Ulickaja. De legfőképpen: gimnazisták és egyetemisták lelkes tömegei.

Milyen feladatokat lát el a Kabinet?
Alapfunkcióját tekintve könyvtár és módszertani központ, amely például teljesen önkéntes és ingyenes alapon rendszeres orosztanár továbbképzést tart. De a szakos óráink zömét is itt tartjuk – éppen a terem kimagasló technikai, infrastrukturális adottságai miatt. A leglényegesebb mégis az, hogy kerekasztal-beszélgetéseinkkel, vagy „kultúrpillanatainkkal” szélesre nyitottuk a „Ruszisztika” kapuit és az Egyetem falai közé tudunk hozni egyszerű érdeklődőket is, nem utolsó sorban a majdani ruszisztika vagy orosz szakos hallgatókat. Mivel a képzésünk maga is multidiszciplináris jellegű, magától értetődő, hogy a bölcsészkar több tanszékével napi a kapcsolatunk, de egyfajta koordináló szerepet töltünk be az egyetem orosz kapcsolatainak fejlesztésében, szervezésében is.

Az ELTE-n alapított központ Közép-Európa első ilyen jellegű központja volt, azóta sorra nyílnak a hasonló intézetek. Milyen szerepet tölt be az ELTE az intézetek között?
Akkor arra nagyon büszkék voltunk, mert nem véletlenül hozták ide elsőként a Kabinetet. Később itt rendeztük az európai Orosz Központok első módszertani találkozóját is, de számos rendezvényünk volt az adományozó „Russzkij mir” állami alapítvány központjában, Moszkvában is. Az együttműködésnek elég változatos formái alakultak ki a videó- és Skype-konferenciáktól kezdve a valóságos szimpóziumokig Oroszországon kívül például Brüsszelben, vagy a pisai Orosz Központban. A hasonló kezdeményezésekben nagy perspektívát látok: a virtuális együttműködésnek lényegében nincsenek határai. Mióta Pécsett megalakult a második magyarországi Orosz Központ, velük is sikerült nagyon jó kollegiális kapcsolatot kialakítani és várjuk a harmadik Központ létrehozását is, Debrecenben. Persze, az is igaz, hogy a Ruszisztikai Központ nemzetközi kapcsolatai – hála az 1998-ben elindított biennális tudományos konferenciáknak – sokkal számosabbak, mint önmagában a Kabinetéi. Vagy két tucatra rúg azon külföldi egyetemek és akadémiai intézmények száma, amelyekkel együttműködünk. A nemzetközi tudományos közösség a „ruszisztika budapesti műhelyeként” tart számon bennünket.

Ruszisztikai Napok 2011

Nemzetközi konferenciáik, könyvbemutatóik mellett élénk tudománynépszerűsítő tevékenységet is folytatnak. Miért tartják fontosnak ezt a „missziót?”
Jó, hogy említi a könyvbemutatókat, hiszen azok a saját könyveink bemutatói és bizonyos értelemben életünk sarokkövei, hiszen eredményeinket könyveink által ismerheti meg a tudományos világ és a tágabb értelemben vett olvasóközönség. E tekintetben szerencsések vagyunk, hiszen létrehoztuk önálló fórumainkat a kiadásban is, saját – Russica Pannonicana nevű – kiadónk két sorozatot is gondoz. Az egyik a Ruszisztikai Könyvek, amely már a XXXVII. kötetnél jár, valamint a Poszt-Szovjet Füzetek, amely eddig 20 „füzetet” jegyez. Kiadványaink száma az elmúlt szűk két évtizedben jóval meghaladta a százat. Körülbelül a Kabinettel egyidőben útjára indítottuk tájékoztató magazinunkat, az Orosz Negyedet/Russzkij kvartalt is, amelyet eredetileg évi két dupla számra terveztünk. Manapság örülünk az évi egy számnak is, hiszen ez a periodika bepillantást enged a Ruszisztikai Központ, de a tágabb értelemben vett „oroszságkutatás” mindennapjaiba. A gyors és sokoldalú információáramoltatásnak fontosságot tulajdonítunk, honlapunk ugyan már technikailag felújításra szorul, de rendkívül sok pótolhatatlan információ halmozódott fel rajta. Központunk munkatársa, Gyóni Gábor szerkeszti az oroszvilag.hu nevű poszt-szovjet hírportált, amely nem egy egyszerű egyetemi portál, hanem egy egyedi funkciókat ellátó internetes újság, több tízezres havi látogatottsággal. Ebbe a vonulatba illeszthető a Facebook-aktivitásunk is. Egy olyan – Magyarországon eredetileg hendikepes – szakma, mint a miénk, csak szorgos építkezéssel fenntartható. Ez a végső oka kiterjedt tudomány- és oktatás népszerűsítő tevékenységünknek. Nekünk nemcsak hiteleseknek kell lennünk, de magunknak kell gondoskodnunk arról is, hogy a hiteles információk eljussanak a célközönségünkhöz. Hegyeket igyekszünk megmozdítani annak érdekében, hogy minden évben jelentkezzen hozzánk annyi elhivatott, tehetséges BA-hallgató, akikkel érdemes elindítani 10 fős évfolyamainkat. Így aztán már a középiskolásokat, de szüleiket is megcélozzuk programjainkkal (például a Ruszisztikai Napokkal, a Ruszisztikai táborral, a Ruszisztikai Kutatók Éjszakájával) és kiadványainkkal. A Ruszisztikai Központ alapvetően oktatási egység, a hallgatókat kell, hogy kiszolgálja. Utolsó vezetői megbízatásomat töltve – hiszen alakulása óta vezetem a Központot – nagy öröm, nem kis elégtétel számomra a sok küzdelem után, hogy a Ruszisztika szakos hallgatók maximálisan rászolgálnak a bizalomra, partnereink a közös munkában, megtisztelnek bennünket motiváltságukkal. Nagyon szerencsésnek mondhatom ugyanakkor magamat, hogy egy olyan oktatógárdával, olyan kollégákkal dolgozhatok együtt, akik nemcsak magasan kvalifikáltak, de este sem kapcsolják ki számítógépeiket, s ha kell, akkor szombaton is eljönnek a közös programokra.

Hogyan képzeli el a Központot öt év múlva?
Akkor már nem én leszek a vezetője és többen is nyugdíjba mennek addigra. Tehát az ELTE-nek egy fiatal Központja lesz, ahol volt tanítványaink, egy új ruszista generáció tanítja az új ruszisztika szakos hallgatókat, még vidámabb, még invenciózusabb, még motiváltabb lesz itt az élet. A mi felelősségünk, hogy ez alatt az öt év alatt kineveljük, felkészítsük utódainkat, az Egyetem vezetéséé pedig az, hogy ezek a fiatal kollégák valóban a helyünkbe léphessenek. Ha ez a feltétel megvalósul, már elégedett leszek. Persze, ambíció lenne még több is. Akkreditáltattuk a kettős diplomát adó képzést (három orosz egyetem is szeretne velünk közös diplomát), jó lenne, ha öt év múlva már kézhez is kapnák azt hallgatóink (de legalább elindulna az első évfolyam). Ugyanígy nagy az érdeklődés a két fokozatot biztosító közös doktori iskolai elképzelésünk iránt. Én egyébként mindig mániákusan hittem abban, hogy nekünk – Magyarországnak, az ELTE-nek – az a missziónk – történelmi determinációink, tudományos és kulturális potenciálunk okán – hogy hidat képezzünk az orosznyelvű és a nem orosznyelvű oroszságtudomány és annak oktatása között. Regionális jelentőségünk ezért vitathatatlan, így hát minden arra predesztinálja a Ruszisztikai Központot, hogy ne csak kronológiailag, de valóságosan is Közép-Kelet-Európa első ruszisztikai műhelye legyen