„A tanárképzésben mi rendelkezünk a legkiválóbb potenciállal”

Néhány hónapja áll az ELTE Tanárképző Központjának (TKK) élén. Milyen tapasztalatai vannak?
Mint minden új létrehozása, az új központ kialakítása is nehézségekkel jár, de sok örömet is jelent. Az osztatlan képzési formára történő átállás számos szakmai kérdés mielőbbi újragondolását teszi szükségessé: a feladatot az is nehezíti, hogy az Egyetemen belül a tanárképzés különböző szereplői más tanári modellben gondolkoznak. A szereplők egy része a tudományt avatottan művelő „tudós tanár” képzésében hisz, ebben látja a kiválóság és versenyképesség kulcsát, s egyúttal a lehetőséget a tanári pálya elismertségének helyreállítására. A szereplők másik része ugyanerre a pedagógiai, módszertani felkészítés erősítése által lát esélyt: fontosnak tartja a tárgyi tudás hatékony közvetítését, a változó fogadó-közeg ismeretére építő gyakorlati felkészültséget és a tanulásra való motiválás módszertanát. Tény ugyanakkor − a fenti (látszólagos) ellentét dacára −, hogy összes szereplőjét tekintve Egyetemünk rendelkezik a tanárképzés területén az országban a legkiválóbb szakmai és tudományos potenciállal. Ez egy olyan egyedülálló érték és lehetőség, amellyel élnünk kell. Úgy vélem, hogy az ELTE tanárképzésének sikere azon múlik, mennyire leszünk képesek egyensúlyt teremteni a két felfogás között: hiszek abban, hogy nem kioltják, hanem erősítik egymást. Egyik legfontosabb feladatomnak azt tartom, hogy elősegítsem a tanárképzésben érintett karok együttműködését a diszciplináris és pedagógiai szempontokat ötvöző, egységes rendszer kialakításában

Hogyan működik a Központ?
A szenátusi határozatban rögzített feladatok alapfeltétele egy hatékonyan működő, központi apparátus felállítása: a TKK helyét az ELTE Kazinczy utcai épületében találta meg, az infrastruktúra mellett mára személyi állománya is kialakult. Mindez – a súlyos gazdasági nehézségek miatt – igazi egyetemi és karok közötti összefogással és áldozatvállalással történhetett meg. Boldogság volt az is, hogy közös évnyitón, együtt indíthattuk el minden új hallgatónkat a tanári pályán. Az osztatlan tanárképzés tartalmi és szakmai feladatainak összehangolása a képzés sokszereplős volta miatt nagyon komplex feladat. A döntéshozatal előkészítése és elősegítése érdekében operatív, tematikus munkabizottságokat hoztam létre, jelenleg négy munkabizottság dolgozik a karok – illetve ahol szükséges, a gyakorlóiskolák – által delegált, szakértő kollégák bevonásával. Külön bizottság foglalkozik az új tanárszakok kidolgozásához és akkreditációjához kapcsolódó szempontrendszer kialakításával, az alkalmassági vizsga fejlesztésével, a tanári felkészítés komponenseinek kidolgozásával, és szintén külön munkabizottságot hoztunk létre a tanárképzés Educatio Kiállításon és az ELTEfeszt nevű összegyetemi nyílt napon való népszerűsítésére is. A munkabizottságok mellett tervezem egy tanácsadó testület felállítását is, amely az ELTE tanárképzési koncepcióját érintő kérdésekben segíti majd a munkámat, amelybe az Egyetemen belüli szakértő kollégák mellett külső és nemzetközi kollégákat is szeretnék meghívni. A Központ gazdasági és humánpolitikai ügyeit a Pedagogikum Központ intézi, ők látják el a kifutó, osztott tanári mesterképzés ügyeit. Nagyon fontos ezért a PK és a TKK közötti harmonikus együttműködés biztosítása.

Milyen feladatokkal rendelkeznek, mely fő pontokat emelné ki?
A Központ az Nftv.-ben meghatározott tanárképző központi feladatokat látja el: az Egyetem szervezeti sajátosságaiból és a vonatkozó szenátusi határozatból adódóan tevékenységét az osztatlan tanárképzésben érintett karok (a BGGyK, a BTK, az IK, a PPK és a TTK) közreműködésével végzi. Olyan központot szeretnék működtetni, amely a karokkal és a gyakorlóiskolákkal együttműködésben megerősíti az ELTE példaértékű, regionális vezető szerepét a pedagógusképzésben, biztosítja a minőségi tanárképzés szakmai, tartalmi, tudományos és szervezeti koordinációját, valamint több és több kiváló és motivált hallgató idevonzását. A tanárképzés működtetésében sokan, sokféleképpen vesznek részt, ezért érzékeny szervezeti működtetésre van szükség, amely messzemenően figyelembe veszi a karok önállóságát. A TKK főigazgatójának kulcsfontosságú szerepe van az információáramlás elősegítésében és a feladatok összehangolásában. Mindez elengedhetetlen ahhoz, hogy az ELTE stratégiailag megerősödhessen, és új pályára állhasson a tanárképzés területén. A TKK irányításával kapcsolatos elképzeléseim számos fontos célt szolgálnak, ezek közül hadd emeljem ki, hogy összehangolt, versenyképes és minőségi képzés kialakítására és működtetésére törekszünk nemcsak hazai, hanem nemzetközi viszonylatban is.

A 2013-as tanárszakra felvételizők átlagpontszáma rendkívül magas, 354 pont volt. Milyen szerepe lehet a Központnak abban, hogy a tehetséges hallgatók a tanárképzést válasszák?
Fontos célunk a jelentkezéseink számának és jelentkezőink „minőségének” növelése: a pálya elismertségének visszaállításához elengedhetetlen, hogy sok és jó tanulmányi eredménnyel rendelkező tanuló jöjjön az ELTE-re. A Központ tudatos kampánnyal és információszolgáltatással segíti az Egyetemet a tehetséges hallgatók megszólításában: színes, a tanári pályát bemutató és népszerűsítő programok szervezésével, illetve tájékoztató kiadványokkal jelenünk meg a már említett felvételizőket megcélzó rendezvényeken. Fontosnak tartom a középiskolák tájékoztatását, valamint a határon túli hallgatótoborzást is. Elemi érdekünk PhD-képzéseink promóciója is: ezek nyitva állnak a tanár szakosok számára is, és szerves folytatását jelenthetik szakmai és tudományos munkájuknak.

Az Egyetem gyakorlóiskoláit az ország legjobb intézményei között tartják számon. Milyen együttműködési lehetőségeket lát ezen a területen?
Igen, a gyakorlóiskoláink hagyományosan mintaiskolák: hozzájárulnak képzéseink sikeréhez, ők ismertetik meg a hallgatókkal az iskolai életet. A gyakorlóiskolák munkájának segítését, nehézségeiknek feltérképezését és érdekeik képviseletét kulcsfontosságú feladatomnak tartom. A tanárképzést az iskolák tágabb köre szolgálja, ezért tartom fontosnak, hogy a gyakorlóiskolák közvetítő szerepére építve további kapcsolatokat építsünk ki a közoktatás szereplőivel. A gyakorlóiskolákkal való hatékony együttműködéshez a karok, szakmódszertanosok, a vezetőtanárok és mentorok segítségére is szükség van. Most, hogy a gyakorlat a korábbiaknál nagyobb hangsúlyt (plusz egy év) kapott a képzésben, ez különösen fontos.

Az Egyetemen számos, a tanárképzéssel kapcsolatos kutatás zajlik. Hogyan támaszkodik a TKK a kutatásokra?
A tanárképzés új rendszeréhez kapcsolódó szakmai kihívások elengedhetetlenné teszik munkánk kutatási hátterének ösztönzését és segítését. A régió felsőoktatási intézményei között az ELTE rendelkezik a legerősebb tudományos és kutatási potenciállal: ezt a tanárképzés szolgálatába kell állítanunk. A TKK-n keresztül szeretnénk segíteni az Egyetem részvételét a hazai és nemzetközi pedagógiai kutatásokban, folyamatosan figyeljük a lehetőségeket, valamint a pályázatok előkészítését és a kutatási projektek lebonyolítását is támogatni kívánjuk. A kutatási tevékenység ösztönzése mellett feladatomnak tartom a kutatási eredmények disszeminációjának elősegítését publikációs és terjesztési lehetőségek felkutatásával és – amennyiben erre pénzügyi lehetőség nyílik – megteremtésével is. A minőségi képzés alapvető feltétele a kutatási eredmények visszavezetése a képzési tartalomba.

Hogyan segítheti a Központ munkáját az „Országos koordinációval a pedagógusképzés megújításáért” projekt?
Elsősorban szakmai munkánkhoz és az ELTE országos vezető szerepének megerősítéséhez teremthet kivételes lehetőséget az a TÁMOP-projekt, amelyet Egyetemünk 2013 nyarán nyújtott be. Amennyiben a pályázat támogatást nyer, a megvalósítás 2014 januárjától indul és másfél évig tart. A pályázat lehetővé teszi, hogy a pedagógusképzésben érintett karok kompetenciáit összehangolva az Egyetem a pedagógusképzés területén a közép-magyarországi régióban vezesse (a gyógypedagógus, az óvodapedagógus- és a tanítóképzés területén országosan irányítsa), illetve szakmailag támogassa a pedagógusképzésben érdekelt intézmények, képzőhelyek szakmai fejlesztéseit. A projekt gazdája az ELTE, konzorciumi partnere a Pázmány Péter Katolikus Egyetem lesz. Az országos koordinációs szerep megvalósítása érdekében együttműködési megállapodást kötünk az Oktatáskutató és Fejlesztő Intézettel és a konvergencia régiók pedagógusképzéssel foglalkozó felsőoktatási intézményeivel is. A pályázat szakmai vezetőjeként komoly lehetőséget látok az osztatlan tanárképzéssel kapcsolatos tartalmi feladatok megoldásához szükséges feltételek megteremtéséhez is.

Mivel lenne elégedett egy év múlva?
Egy új szervezeti egység életében az első év meghatározó, a TKK első éve több oknál fogva is különösen izgalmas: a hatáskörébe tartozó (4+1 és 5+1 éves) képzés idejének csupán töredékét fedi le, tehát nem jelentkezik még minden feladat és probléma. A tanárképzés összehangolását végző korábbi szervezeti struktúrák merőben más elvek mentén működtek, sok vita előzte meg a Központ létrejöttét, és szervezeti felépítése is példátlan. Nagy türelemre és érzékenységre van szükség a megfelelő működés kialakításához. A legsürgetőbb feladat a karok és a gyakorlóiskolák szakmai és adminisztratív együttműködéséhez, valamint a hallgatók és az oktatók sikeres és hatékony munkájához szükséges feltételek megalkotása. Ez tehát az első év legfontosabb feladata, amelyet az érintettekkel együtt, az ő érdekeiket és szempontjaikat szem előtt tartva szeretnék fokozatosan megvalósítani. Erősen hiszem ugyanis, hogy az ember akkor tud valamit igazán jól csinálni, ha szereti, és jól érzi magát benne. Akkor lennék tehát egy év múltán elégedett, ha olyan működési keretet tudnánk kialakítani, amelyben az érintettek megbíznak, mert biztosítja a karok önállóságát, valamint segíti a hatékony és sikeres – és hadd merjek álmodni: örömteli! – szakmai, tudományos és adminisztratív közös munkát.