„Egyelőre tapogatózunk”
A hallgatói közéletbe már egészen korán, elsőéves korodban bekapcsolódtál. Mesélnél ezekről a tapasztalatokról?
A gólyatábor szervezésében, melyet a Magyar Fizikushallgatók Egyesülete (MAFIHE) bonyolított le, én is részt vettem az ELTE helyi bizottságának általános elnökségi tagjaként. Ezt követően mentorkodni kezdtem és képviselőként a TTK HÖK munkájába is bekapcsolódtam. Komolyabb feladatom azonban akkor lett, amikor a MAFIHE országos elnökségében külkapcsolati felelős lettem. Részt vehettem a Fizikushallgatók Nemzetközi Konferenciájának megszervezésében, ami hatalmas élmény volt, és közrejátszott abban, hogy az International Physics Students két évre is elnökévé választott.
Hogyan döntötted el és miért tartottad fontosnak, hogy pályázz az ELTE Egyetemi Doktorandusz Önkormányzat elnöki tisztségére?
Az EDÖK megalakulása elég nehézkes volt, amikor a folyamat elindult még a TTK HÖK elnöke voltam, sőt majdhogynem az egyetlen doktorandusz a szervezetben, így többen unszolni kezdtek, hogy pályázzak az EDÖK elnöki posztjára. Elkezdtem gondolkodni rajta, hogyan képzelném el a doktoranduszok önkormányzatát, és arra jutottam, hogy a fejemben kialakult koncepciót érdemes lenne „élesben” is kipróbálni. Az pedig végső löketet adott, hogy az elnöki poszt mellett még a doktori disszertációmmal kapcsolatos teendőimet is el tudnám végezni.
Hogyan látod az EDÖK jelenlegi helyzetét?
Voltak ugyan kisebb megmozdulások a doktoranduszok részéről, igazi előzménye az EDÖK megalakulásának azonban nem volt. Tulajdonképpen most próbáljuk kigondolni, hogy milyen koncepció alapján működjünk: céljaink között szerepel az alapszabályok újradolgozása, hogy egy olyan működési struktúrát alakítsunk ki, mely biztosítja a feladatok zökkenőmentes ellátását. Egyelőre tapogatózunk, építkezünk. Szerencsére mindenki pozitívan áll hozzá, az oktatók is örömmel fogadták, hogy a doktoranduszok is szervezetten bekapcsolódtak a hallgatói közélet alakításába.
Más egyetemeken mennyire van példa ilyen jellegű szerveződésre a doktoranduszok részéről?
A doktoranduszok érdekképviseletét eddig a hallgatói önkormányzat végezte el, az új nemzeti felsőoktatási törvény azonban előírja, hogy erre a célra a doktoranduszok külön érdekképviseleti szervet hozzanak létre. Előtte az ELTE-n sem éreztük szükségét annak, hogy külön önkormányzatot hozzunk létre a doktoranduszok számára, hiszen a hallgatói önkormányzatok mindent elvégeztek a doktoranduszok ügyeivel kapcsolatban is, így nem volt égető szükség külön érdekképviseletre. A hallgatóktól azonban távol állnak a doktoranduszok problémái, akikre félig hallgatóként, de félig már oktatóként tekintenek az egyetemeken. Az EDÖK megalakulásával azonban előkerült egy csomó olyan doktorandusz, aki aktív szeretne lenni érdekképviseleti ügyekben. Az pedig, hogy elindult egyfajta kommunikáció a doktoranduszok problémáiról, vélhetően jó hatással lesz majd a képzésükre is.
Mely problémák a legégetőbbek szerinted?
A legnagyobb baj az, hogy elsősorban egyedi eseteket ismer az ember, ezért fel kellene mérni, hogy vannak-e egyáltalán olyan jellegű problémák, melyeket intézményes szinten lehetne orvosolni. Sokan panaszkodnak például arra, hogy nehézkes a doktorik honosítása – ennek ugyanakkor törvényi korlátai vannak, így intézményen belül nem lehet kezelni a dolgot. Az viszont szinte bizonyos, hogy egyetemi szinten adminisztratív problémákkal össze fogunk futni, olyanokkal, melyeket már régen meg lehetett volna oldani. Az ELTE-n belül nagyjából 1700 doktorandusz van, őket szeretnénk megszólítani: mondják el tapasztalataikat, min változtatnának, mi az, ami működik. Ezt kari szinten érdemes megtenni, hiszen fizikus lévén abban sem vagyok biztos, hogy a biológus, nem hogy a bölcsész doktoranduszhallgatók problémájára rá tudok látni. Ezért szeretném, ha az ELTE-n már jól bevált kari struktúrát alkalmazva a problémákat első körben ott orvosolják, ahol azok vannak. Az általános kérdésekkel persze az EDÖK foglalkozik majd.