Milyenek a budapestiek?
Hány ismerőse van egy átlagos fővárosinak, mennyi időt tölt tömegközlekedéssel? Hányan szeretnének felhőkarcolókat, mennyien szeretik a Városligetet? A TáTK Módszertani Kutatóközpontja 2013. szeptember 19-én mini-konferencián mutatta be Budapest-kutatásának eredményeit a Főpolgármesteri Hivatalban.
Bagdy Gábor főpolgármester-helyettes megnyitóbeszédében hangsúlyozta, hogy a jövőben sokkal alaposabban kell a városvezetésnek támaszkodnia a kutatók, helyenként számára is meglepő eredményeire.
Kmetty Zoltán tudományos munkatárs előadásából kiderült: a lakosság fele aktívan él, 31 százalékuknak inkább magányosan telnek a mindennapjai. Egy budapestinek átlagosan 209 ismerőse van: a fővárosiak háromnegyede számíthat ismerőseire betegség esetén, csaknem 70% segítene hivatalos ügy elintézésében, állásszerzés kapcsán azonban csak a megkérdezettek 29 százaléka számíthatna ismerőseire. A politikai aktivitás nemzetközi összehasonlításban alacsonynak számít: a válaszadók csupán 9 százaléka mondta azt, hogy részt vesz valamilyen politikai rendezvényen. A választók szerint egy önkormányzati képviselő legfontosabb feladata, hogy törekedjen a választókerületében élők életkörülményeinek javítására, a legkevésbé pedig azt tartották lényegesnek, hogy tartsa velük a kapcsolatot. A budapestiek 10 százaléka egyáltalán nem tájékozódik önkormányzata működéséről, 75 százalékuk a helyi médiából szerez információkat.
Gregor Anikó egyetemi tanársegéd a budapestiek életkörülményeit vizsgálta: a fővárosiak negyede elköltözne onnan, ahol éppen lakik, ám többségük maradna Budapesten – közülük leginkább az óbudai, az újpesti és a rákospalotai lakosok költöznének a fővároson kívül. A fővárosiak a lakások fenntartási költségeire panaszkodtak leginkább. A bel-budai kerületekben élők szinte nem ismerik azt a világot, amelyről a fővárosiak 16%-a számolt be: a kutatást megelőző egy évben nélkülözések között élt.
Koltai Júlia egyetemi tanársegéd prezentációja szerint a budapestiek 75 százaléka a Margitszigetet és a Városligetet kedveli. A fővárosiak negyede szórakozóhelyekre jár, míg koncertekre, kiállításra és sportolni mindössze két-két százalékuk jut el. Tizenhét százalék szereti a színházat és a hangversenyeket, de válaszadók 54 százaléka egyáltalán nem szervez szórakozást. A felmérés szerint a budapestiek mindössze 15 százaléka szeretne felhőkarcolókat, a többség inkább sok kis üzletet látna a belvárosi plázák helyett. A fővárosiak hétköznap átlagosan 70, hétvégén pedig 50 percet töltenek közlekedéssel, kétharmaduk – főleg a tanulók, a nyugdíjasok és a munkanélküliek – használja a tömegközlekedést, amellyel azonban nagyon elégedetlenek. A nők átlagosan napi 8 órát dolgoznak, a férfiak valamivel többet: heti 45,3 órát. Arra a kérdésre, hogy milyen a jó munkahely, a legtöbben az állás biztonságát, a munka érdekességét emelték ki, a jó fizetési és előrelépési lehetőségek másodlagos szempontok.
Barna Ildikó egyetemi adjunktus a budapesti identitás kapcsán hangsúlyozta: a fővárosiak büszkék városukra, 55 százalékuk biztosan megemlítené, hogy budapesti, ha egy idegennek mutatnák be. Minden második budapesti arról számolt be, hogy szomszédjainak több mint a felét ismeri név szerint. A fővárosban élők alapvetően otthonosan érzik magukat Budapesten, a leginkább a bel-budaiak és a 16–19. kerületek lakói elégedettek. Barna Ildikó elmondta: az otthonosságérzet alapján három csoportot különítettek el. Egyrészt a vérbeli budapestieket – magas végzettségű, idősebb korosztály –, akik legalább 30 évet éltek már a fővárosban, nem költöznének el, és nagyon jó minőségű lakásban laknak. Második csoport a lokálpatrióták: ők az 50–64 éves korosztályhoz tartoznak, a 16–23. kerület valamelyikében laknak, középfokú végzettségűek, és úgy gondolják, hogy a kerületben jól mennek a dolgok. A harmadik csoport az elvágyódók: főként fiatalok, akik a Belvárosban laknak, nem régen élnek Budapesten, és lakásuk minősége rossz.
Tausz Katalin, a TáTK dékánja záróbeszédében kiemelte: a jelen kutatás is bizonyítja, hogy a társadalomtudományok mégiscsak fontosak, „nem csak viszik a pénzt”, hiszen segíthetik a városvezetés munkáját. A kutatást 2012. április és augusztus között végezték, 1041 interjút vettek fel és értékeltek. A személyeket véletlenszerűen választották ki, az interjúkat a Kar hallgatói vették fel. A projekt TÁMOP-támogatással valósult meg.
Az összes prezentáció elérhető a TáTK honlapján.