Dobozok és a valóságos végtelen

Tolnai Ottó Kossuth-díjas vajdasági magyar író, költő, műfordító volt az ELTE Egyetemi Könyvtár Varázslók Pálcája című beszélgetéssorozatának vendége 2013. március 1-jén. A házigazdával, Lábass Endrével 30 évre visszanyúló barátságuk egyes fejezeteiről beszélgetett.

Tolnai Ottó a vajdasági magyar irodalom egyik legkiemelkedőbb, legsokoldalúbb alakja. 1956-tól publikál, eleinte rövidprózával, majd versekkel is jelentkezett. Tevékenysége azonban nem csak az irodalomra korlátozódott: az újvidéki Ifjúság című hetilap Symposion mellékletének szerkesztője, majd az ebből létrejövő Új Symposion alapító munkatársa, később főszerkesztője lett. Műveit német, francia és szerb nyelvekre is lefordították.

Lábass Endre a beszélgetésen elmondta, barátságuk még az 1980-as években kezdődött – ennek egyik alapját képezi, hogy ő maga rácáfol arra az általános hiedelemre, ami szerint egy igazi író hallgatag. Tolnai Ottó ezzel kapcsolatban megjegyezte: mindig is szerette és szereti tollforgató barátja történeteit hallgatni, az ő elbeszélései alapján ismerte meg például Budapestet is.

Az író bevallotta: hatalmas csodaként élte meg, hogy Jugoszláviában élhet. Először egy színes képeslapon látta meg az Adriát, ekkor hasított belé az a gondolat, hogy a végtelen valóságos. Egész munkássága során olyan kisebbségi költőként határozta meg magát, aki hisz ebben a végtelenben.

Lábass Endre a beszélgetés egy pontján a dobozokra terelte a szót, Tolnai Ottó ugyanis nagyon szereti őket, elmondása szerint azért, mert kíváncsi, mi van bennük. „Mindegyikről azt hiszem, megtalálom bennük a nagy titkot” – fogalmazott. Szikora Tamás festő Kalapdoboz a Holt-tenger partjáról című alkotása is nagy hatást gyakorolt rá, ennek köszönhetően született meg a Kalapdoboz című esszékötete, amely a közeljövőben fog megjelenni.

A beszélgetésen szó esett az akkori Jugoszláviában, Strugában (a mai Macedónia területén) rendezett nemzetközi költőfesztiválról is, melynek Tolnai Ottó többször is vendége volt. Mint elmesélte, érdekes volt látni, hogy a helyieket mennyire furcsán érinti a településre érkező nagyszámú külföldi látogató jelenléte. Ezt illusztrálandó felidézte az esetet, amikor egyszer elhelyezték őt egy elegáns szállodában, ahová aztán egy hétig elfelejtettek érte menni – a nemzetközi rendezvényen a szervezettség nem mindig volt a legjobb.

A „Varázslók pálcája” sorozat keretein belül Lábass Endre, az Egyetemi Könyvtárral évtizedek óta szoros kapcsolatban álló festőművész-író beszélget művész és tudós barátaival. A program különlegességét az adja, hogy nem a hagyományosan megszokott író-olvasó találkozók forgatókönyve szerint zajlik, ugyanis Lábass Endre és vendégei között bensőséges kapcsolat van, ennek köszönhetően olyan beszélgetések kerekednek, melyek nem csupán megismertetnek az adott vendég munkásságával, művészi vagy tudományos hitvallásával, hanem önmagukban is egyfajta kulturális, művészeti élménnyel ajándékozzák meg a hallgatóságot.