Az ELTE kutatói fejtik meg a kutyaugatást
Az ELTE Etológia Tanszékének kutatói francia kollégáikkal együttműködve megtanítottak egy számítógépes programot arra, hogy a különböző helyzetekben felvett kutyaugatásokat elemezze, majd azokat szétválogassa a felvételi helyzet alapján.
Dr. Miklósi Ádám, az ELTE Etológia Tanszéke tanszékvezető egyetemi docense és kollégái már évek óta vizsgálják a kutyák hangadásának különböző aspektusait. Francia kutatókkal közös legutóbbi kutatásukban egy olyan modern, mesterséges intelligencián alapuló számítógépes algoritmust alkalmaztak, amely képes felismerni és megtanulni az ugatásban rejlő különbségeket. Legfrissebb eredményeikről az Animal Cognition szaklap tavasszal megjelenő kiadásában számolnak be.
A kutatás kezdeti szakaszában mudik ugatását hat különböző helyzetben rögzítették: fához kikötve, idegent megugatva, idegenre támadva, labdás játék közben, kérő helyzetben és várakozó, izgatott állapotban. A felvett kutyaugatást olyan embereknek játszották le, akiknek mudija van, akiknek másfajta kutyája van, illetve, akiknek nincs kutyája. Mindhárom csoport tagjainak közel azonos mértékben sikerült beazonosítania az ugatás hallatán a kutyák alapvető érzelmeit: a félelmet, az örömöt, az agresszivitást, a játékosságot.Keresték azokat az akusztikus paramétereket is, amelyek feltehetően segítik az embert a kutyaugatás mögötti érzelem felismerésében. Három jellegzetességet sikerült leírniuk: az ugatás hangmagasságát, zeneiségét és pulzálását. A magasabb, tisztábban csengő, ritkább ugatás a félénkebb, játékosabb állapotokat jellemzi, míg a mélyebb, zörejesebb, sűrűbb ugatás agresszivitást jelez. Dr. Miklósi Ádám szerint az ember maga is vokális emlős, vélhetően nem véletlenül választott maga mellé hűséges társként egy vokális állatot. A farkasok ugatása nem mutat ilyen változatosságot.
A kutatás második fázisában a hangfelismerést számítógépes programmal végezték, többek között Molnár Csaba és Dr. Pongrácz Péter részvételével. A vizsgálathoz a francia Frédéric Kaplan és munkatársai által a Sony párizsi laboratóriumában fejlesztett szoftvert használták.
A számítógépes felismerő rendszer – a gép „megtanítása” után – annyira sikeresnek bizonyult, az algoritmus az ugatások 43 százalékáról sikeresen megállapította, milyen szituációban rögzítették, a felvételek több mint felét, 52 százalékát pedig pontosan kötötte a ténylegesen ugató kutyákhoz. Ezek az eredmények többszörösen meghaladták a véletlen választás esetén várt találati arányt.
Ezek az eredmények arra utalnak, hogy a kutyák különbözőképp ugatnak eltérő helyzetekben, ami annak feltétele, hogy az ugatást halló személy vagy kutya információt legyen képes leszűrni a hangból. Természetesen ez önmagában nem bizonyítja, hogy a kutyák ugatása a szelekció révén vált ilyen változatossá, valószínűtlen azonban, hogy ezek a különbségek a puszta véletlen folytán alakultak volna ki.
Az ELTE kutatói a következőkben különböző kutyafajták (vadászkutyák, juhászkutyák) ugatását elemzik a számítógépes programmal.