Elhunyt Enyedi György
Nagy veszteség érte a magyar társadalomtudományt: 2012. szeptember 10-én elhunyt Enyedi György, az MTA rendes tagja, az Akadémia volt alelnöke, a Magyar Tudomány egykori főszerkesztője, a nemzetközi társadalomtudomány fejlődését meghatározó tudósok vezető egyénisége, a 20. század új tudományágazatának, a regionális tudománynak a hazai megteremtője. A Társadalomtudományi Karon az ő nevéhez fűződik a településfejlesztő képzés kidolgozása. Temetése 2012. október 8-án 14.15-kor lesz a budapesti Farkasréti temetőben.
Enyedi György 1930-ban született, 1953-ban szerzett diplomát a Marx Károly Közgazdaságtudományi Egyetemen a Regionális Tervezés-gazdaságföldrajz szakon. 1958-ban szerzett egyetemi doktorátust, 1962-ben védte meg kandidátusi, 1975-ben akadémiai doktori értekezését. 1955-től 1960-ig a Gödöllői Agrártudományi Egyetemen tanított. 1960-tól a Magyar Tudományos Akadémia Földrajztudományi Intézetének munkatársa lett, később az intézet helyettes igazgatójaként és osztályvezetőjeként is dolgozott. 1982-ben az Akadémia levelező, 1990-ben pedig rendes tagjává választották. 1983-ban távozott az intézettől, amikor az MTA Regionális Kutatási Központjának főigazgatójává nevezték ki. Intézeti állásai mellett több egyetemen oktatott, 1990-ben lett az Eötvös Loránd Tudományegyetem szociálpolitikai tanszékének egyetemi tanára. 1998 és 1999 között az Országos Tudományos Kutatási Alap alelnöke, 1996-tól 1999-ig az MTA tudományos szakfolyóirata, a Magyar Tudomány főszerkesztője volt. Az egyetemről 2001-ben, az intézettől 2008-ban vonult nyugdíjba. Munkásságot számos díjjal ismerték el, pl. Akadémiai Díj (1961), Pro Regio díj (1993), Széchenyi-díj (1998), A Magyar Köztársasági Érdemrend középkeresztje (2004), Hazám-díj (2007).
Kutatási területe a regionális tudomány, ezen belül a társadalomföldrajz. Kutatásai során vizsgálta a társadalom és a gazdaság régiók (agrártérség–ipari) közötti, valamint településhálózaton (falu–város) belüli egyenlőtlenségeket, a kiváltó mechanizmusokat és egy erre felépíthető modellt. További elméleti eredménye a falusi régió koncepciójának kidolgozása, amely szerint a falusi térség nemcsak befogadója vagy elszenvedője a városi hatásoknak, hanem saját dinamizmusa van: idegenforgalom, környezetóvás, illetve adott esetben a városban dolgozók lakóhelye. Felállította és kidolgozta ezenkívül a globális városiasodásos (urbanizációs) ciklus modelljét. A rendszerváltás után időszakban az átmenet magyarországi térfolyamatait vizsgálta.