Bioetikai kutatások a BTK-n
Szántó Veronika ökofilozófus bioetikával foglalkozik, amely a bölcsész- és természettudományi ismereteket ötvözi. „A bioetika a maga interdiszciplináris perspektívájából próbálja közelebb hozni egymáshoz ezeket az intézményesen széttagolt területeket” – foglalja össze az ELTE tudományos segédmunkatársa, aki az „Európai Léptekkel a Tudásért, ELTE” kutatóegyetemi TÁMOP-projekt keretében nemrégiben utazott Hollandiába, ahol a génmódosított növényekről tartott előadást.
Mi az Ön kutatási területe, mivel foglalkozik pontosan?
Végzettségemet tekintve biológus és filozófiatörténész vagyok, diplomáimat az ELTE Természettudományi és a Bölcsészettudományi Karán (BTK) szereztem. Mindig vonzottak a biológia és a filozófia határterületén felmerülő problémák, így jutottam el a bioetikához. Frissen elkészült doktori disszertációm azonban filozófia-, illetve eszmetörténeti tárgyú; a korai felvilágosodás természetfilozófiájával foglalkozik, és nagy hangsúlyt fektet az ökológiai szemlélet, valamint az ökológia mint tudomány kialakulásának kezdeteire és egyes tudománytörténeti problémák ma is aktuális vonatkozásaira.
Milyen eredményeket ért el eddigi munkája során?
A disszertáció megírása kétségkívül fontos eredmény, emellett részt vettem jó néhány bioetikai vagy ökoetikai tárgyú nemzetközi konferencián, többek között a tavalyi Bioetikai Világkongresszuson Szingapúrban. Talán volt némi részem továbbá abban, hogy az ELTE BTK-n most már jó ideje szinte minden félévben indul bioetikai kurzus.
Ön a Magyar Bioetikai Egyesület (MBE) elnöke is. Milyen módon kapcsolódik össze egyetemi és társasági munkája?
A nemrég alakult egyesület nagyrészt jelenlegi vagy egykori egyetemi hallgatókból verbuválódik. Idén az MBE előadássorozatot szervez a Filozófiai Intézettel közösen „Tudomány és Etika: A bioetika aktuális kérdései” címmel, ahova az ELTE-ről és más budapesti egyetemekről várunk hallgatókat. Az előadássorozat során a legkiválóbb hazai bioetikusok, illetve tudományos kutatók (biológusok, gyógyszerészek) tartanak előadást a tudomány és az egészségügy legégetőbb etikai dilemmáiról.
Az ökofilozófia többek között a génmódosított növényekkel, bioetikával foglalkozik – a témában Ön gyakran publikál ismeretterjesztő írásokat. Miért tartja fontosnak ezt a gyakorlatot, mit gondol, milyen ismeretekkel rendelkeznek az emberek ezekről a témákról?
Sajnos ezen a téren nagy a lemaradásunk a környező országokhoz képest. A genetika észrevétlenül életünk részévé vált, de még a egyetemről frissen kilépett bölcsészhallgatók sem mindig rendelkeznek a problémák megértéséhez, differenciált mérlegeléséhez és kezeléséhez elengedhetetlen tárgyi ismeretekkel. A fiatal természettudósok képzéséből pedig sokszor az etikai szempontok tudatosítása hiányzik. A bioetika a maga interdiszciplináris perspektívájából próbálja közelebb hozni egymáshoz ezeket az intézményesen széttagolt területeket, az egyesület pedig a maga szerény lehetőségeihez mérten igyekszik hozzájárulni ehhez.
Június közepén vett részt egy hollandiai konferencián. Milyen tapasztalatokkal gazdagodott, miről szólt előadása?
A nijmegeni konferencián néhány, a génmódosított növények ellen gyakran felhozott, ökológiai vonatkozású érvvel foglalkoztam. Igyekeztem kimutatni az ezekben az érvekben rejlő inkoherenciát. Bár magam is úgy vélem, hogy a génmódosított növények esetleges engedélyezésének előnyei távolról sem meggyőzőek, ez nem menti fel az ellenoldalt a koherens és megalapozott érvek felsorakoztatásának kötelessége alól. Fontos tudni, hogy a téma nagyon érzékeny és számos indulatot vált ki, ezen a konferencián viszont – ahol a hallgatóság elsősorban nyugat-európai és amerikai tudósokból állt – lehetőség nyílt a tisztán szakmai alapú, racionális vitára. Mint már alkalmam volt megtapasztalni, ez itthon sajnos nem mindig van így.
Hogyan járul hozzá munkájához az „Európai Léptekkel a Tudásért, ELTE” kutatóegyetemi TÁMOP-projekt?
Mindenekelőtt a disszertációm befejezéséhez nyújtott nélkülözhetetlen kereteket, emellett segítette – és remélhetőleg a hátralevő időben még fogja is – a nemzetközi fórumokon való részvételt.
2011 márciusáig vesz részt a projektben tudományos segédmunkatársként. Milyen tervei vannak a következő időszakra?
Az első és legfontosabb cél a disszertáció megvédése. Minthogy a dolgozat pozitív kritikákat kapott az opponensektől és felmerült a publikáció lehetősége, mindenképpen szeretném még a projekt keretein belül végrehajtani azokat a szükséges változtatásokat és előkészületeket, amelyeket egy esetleges (angol nyelven történő) publikáció mindenképpen megkövetel. Emellett a nijmegeni konferencia hozadéka, hogy a turkui egyetem meghívására részt veszek egy nemzetközi workshopon, amely a kihalt fajok rekreációjának kérdéseivel foglalkozik.