Hat újabb ELTE-s az MTA doktorai között

2009. december 9-én idén második alkalommal került sor a megtisztelő címek adományozására.Az oklevelüket most átvevő akadémiai doktorok legnagyobb számban a matematika területét kutatták, a harminchárom doktoriból hat érkezett a matematikai tudományok szakágazataiból (s ebből kettő az ELTE-ről). Öt-öt friss akadémiai doktor munkássága a biológia és a fizika tudományterületét ölelte fel, míg a hadtudományt, a földtudományt, a földrajztudományt, a kémiai tudományt és a politikai tudományt egy-egy új doktor képviselte. (A

negyven kutatóból legtöbben az orvostudomány területéről érkeztek.) Némileg csökkent a doktorok átlagéletkora, a legfiatalabb most avatott akadémiai doktor mindössze 35 éves, míg a 40-50 éves életkor közötti korosztályból 19-en vehették át a címet.„A tudománynak nemcsak a minőségét, etikai tartalmát is védelmeznie kell az Akadémia új doktorainak” – hangsúlyozta Maróth Miklós, az MTA alelnöke az Akadémia doktora oklevél átadási ünnepségén. Palkovits Miklós, a Doktori Tanács elnöke ünnepi beszédében elmondta: mivel idén júniusban már 40 jelölt megkapta a megtisztelő címet, így 2009-ben összesen 73 új akadémiai doktort köszönthettek. Velük együtt 2718 főre emelkedett a címet viselők száma.A legutóbbi alkalomhoz hasonlóan ezúttal is hat ELTE-s tanár és kutató vált az MTA doktorává, az idei 73 avatottból tehát 12 az Eötvös Loránd Tudományegyetem hírnevét öregbíti. A mostani 6-ból 5 tudós a TTK-n, 1 pedig a BTK-n tanít (az előző alkalommal 4 TTK-s és 2 BTK-s sikerének örülhettek az ELTE polgárai). Érdekesség, hogy ezúttal az MTA két új doktora is az ELTE Anyagfizikai Tanszékéhez kapcsolódik.

Faragó István az ELTE Matematikai Intézetének igazgatóhelyettese, az Alkalmazott Analízis és Számításmatematikai Tanszék vezetője. Doktori értekezésének címe: Numerical treatment of linear parabolic problems. Munkásságát a következőképpen foglalta össze: „A természetben és a társadalomban lezajló folyamatok nagy részét parabolikus differenciálegyenletek, illetve azok diszkretizációi írják le. Ezért a megfelelően megválasztott folytonos, illetve diszkrét modell alkalmas eszköz a jelenségek kvantitatív és kvalitatív vizsgálatára. Kutatásaim főbb iránya és célja kettős. Egyrészt a modellezett folyamatok olyan alapvető, a jelenség lényegéből eredő kvalitatív tulajdonságokkal rendelkeznek, amelyeknek megfelelő tulajdonságokkal a folytonos, illetve diszkrét matematikai modellnek is rendelkezniük szükséges. Másrészt a folytonos modellek többnyire összetettek, ezért közvetlen kezelésük (numerikus megoldásuk, illetve a kvalitatív tulajdonságok biztosítása) meglehetősen bonyolult feladat, és az esetek jelentős részében nem is lehetséges. Kutatásaim eredményeként megadtam azokat a feltételeket, amelyek mellett a diszkretizáció adekvát módon írja le a jelenséget és a legfontosabb tulajdonságokkal rendelkezik. Emellett olyan numerikus technikákat dolgoztam ki és vizsgáltam meg, amelyek a második kívánalomnak megfelelően néhány egyszerűbb feladatra transzformálják a problémát. Ez az ún. operátorszeletelési eljárás. Az ismert módszerekre elért újabb eredmények mellett új szeletelési eljárásokat is kidolgoztam és azokat sikeresen alkalmaztam valós folyamatok – például a légszennyeződés terjedésének – numerikus és számítógépes modellezésére.”

Gubicza Jenő az ELTE Anyagfizikai Tanszékének tanára, doktori értekezésének címe: Ultrafinom szemcsés anyagok mikroszerkezeti paramétereinek meghatározása. Az utóbbi néhány évtizedben a különleges anyagtulajdonságok megvalósításának fontos eszközévé vált a szemcseméret finomítása: egyre nagyobb szerephez jut a mikrométer alatti ultrafinom szemcsés és nanokristályos mérettartomány. Gubicza Jenő munkatársaival továbbfejlesztette azoknak az adatoknak a kiértékelési módszerét, amelyek a struktúrák letapogatására használt röntgendiffrakciós eljárásból származnak. A kristályszerkezetnek a tökéletestől való eltéréseit mikroszerkezetnek nevezik, és különböző kristályhibákkal jellemzik. Gyakori kristályhibák például a kristályrácsban keletkező „lyukak” vagy a képlékeny alakváltozással kapcsolatos vonalhibák. Az új módszerrel a finomszemcsés anyagok mikroszerkezeti paraméterei (szemcseméret-eloszlás, rácshibaszerkezet) a korábbinál megbízhatóbban határozhatók meg. A módszert publikálása óta számos kutatócsoport használja. Alkalmazásával Gubicza Jenő megmutatta, hogy a képlékeny alakítással előállított ultrafinomszemcsés anyagok mikroszerkezete és szilárdsága hogyan függ például a deformáció mértékétől, az anyag olvadáspontjától. A Budapesti Műszaki és Gazdaságtudományi Egyetem kutatóival és ipari partnerekkel együttműködve az eljárást hatékonyan alkalmazták egy új, titánalapú sebészeti implantátum kifejlesztésében, amelynek szilárdságát a toxikus ötvözőanyagok helyett az ultrafinomszemcsés mikroszerkezet biztosítja.

Kaposi Márton magyar–olasz–filozófia szakos tanár, az ELTE Ókori és Középkori Filozófia Tanszékének nyugalmazott oktatója. Fő kutatási területei: az egyetemes filozófia- és esztétikatörténet reneszánsz és modern kori szakasza; a régi magyar irodalom és filozófia; a magyar–olasz kulturális kapcsolatok története, valamint a filozófiai antropológia. Elemzései során olyan problémák megoldására vállalkozott, amelyekben döntő szerep jutott az interdiszciplinaritásnak, a tudományterületek összefonódásainak és a kultúrák kölcsönhatásainak, az összekapcsolódó tendenciák megtermékenyítő hatásának. Munkája során a humanizmus és a haladás értékeinek feltárására törekedett. Az egyetemes jelentőségű olasz kulturális vívmányok vizsgálata mellett tanulmányozta azok egy részének magyarországi fogadtatását is; ezek közül az egyik legfontosabb a magyar Dante-kutatások képe az ezredfordulón. A másik pedig doktori disszertációjának (Machiavelli Magyarországon. A merész kortárs és a reneszánsz klasszikus fogadtatása, 1541–1921) témája is egyben: Machiavelli magyarországi recepciójának közel félezer éves története, amely az olasz klasszikusnak a magyar államfelfogásra és színházi kultúrára gyakorolt hatásait tárja fel. A legkomplexebb téma, a rejtőzködő egyén problematikájának elemzése azt mutatja meg a filozófia, a pszichológia, az irodalom és egyéb művészetek segítségével, hogy a különféle rejtőzködési formák milyen mértékben vezethetnek az egyének személyes identitási válságának leplezéséhez vagy megoldásához, személyiségük további elbizonytalanodásához vagy kiteljesedéséhez.

Károlyi Gyula az ELTE Algebra és Számelmélet Tanszékének tanára. Több évig dolgozott külföldön, többek között a princetoni Institute for Advanced Studyban és a zürichi műszaki főiskolán (ETH). Doktori értekezésének címe: Algebraic and combinatorical methods in the theory of set addition. Témájáról a következőképpen írt: „Csoport alatt olyan kétváltozós művelettel ellátott algebrai objektumot értünk, amelyre érvényes néhány egyszerűen megfogalmazható szabály. Ilyen struktúrával mindenki találkozott, aki már kezébe vett egy Rubik kockát; itt a feladat egy bizonyos csoport egy adott elemének minél gyorsabb előállítása a meghatározott generáló elemek felhasználásával. Azon túl, hogy a modern matematika egyik legfontosabb eszköztára, a csoportok elmélete nagyban hozzájárul a természet megismeréséhez is, kezdve a kristályok szerkezetét és az egyes organizmusok növekedését vezérlő elvektől a téridő szimmetriáin át a fizikai megmaradási törvények magyarázatáig. A permutációcsoportok kombinatorikus megértésére támaszkodva sikerült Pólya Györgynek olyan módszert kidolgoznia, amely alkalmas például annak kiszámítására is, hogy egyes vegyületeknek hány különböző izomerje lehet. A legismertebb csoport az egész számok csoportja az összeadás műveletére nézve, melynek számos kombinatorikus tulajdonsága könnyen megvizsgálható. Több olyan elv is létezik, amely szerint ezekkel a tulajdonságokkal a csoportok széles osztályának kell rendelkeznie, ezeknek pontos igazolása azonban legtöbbször komoly nehézségekbe ütközik, mihelyst megszűnik annak a lehetősége, hogy a csoport elemeit az egész számokhoz hasonlóan nagyság szerinti sorrendbe állítsuk. A disszertáció ilyen jellegű kérdéseket taglal változatos algebrai módszerek segítségével.”

Málnási Csizmadia András az ELTE Biokémiai Tanszékének oktatója, doktori értekezésének címe: Utazás a motordomén körül: konformációs átalakulások és intramolekuláris kommunikációs útvonalak a miozinban. „Szakterületem annak vizsgálata, hogy a közvetlenül láthatatlan objektum (motor enzim) közvetlenül láthatatlan mozgása és szerkezeti átalakulásai hogyan alakítják a kémiai energiát mechanikai munkává” – írja Málnási-Csizmadia András, aki az eddigi ismereteket néhány alapvető kérdésben már eddig is gazdagította csoportjával. Most arra keresnek választ, hogy az enzimben fellépő és a működés során átrendeződő mechanikai feszültségek miképpen befolyásolják és határozzák meg az enzimműködést. Ennek vizsgálatára olyan kísérleti elrendezéseket terveznek, amelyekben az enzimbe különböző típusú molekuláris rugókat építenek, ezzel mechanikusan módosítva az enzimműködést. Passzív és aktív rugókkal is kísérleteznek. Az ismert „rugóállandójú” passzív rugókat az egymáshoz képest elmozduló régiók közé helyezik, és a régiók elmozdulását különböző mértékben akadályozzák. Az aktív rugók olyan molekulák, amelyek különböző hatásokra izomerizációra képesek, és emiatt megváltozik a molekula két végpontja közötti távolság. A különböző enzimrégiók közé helyezett aktív rugókat fénnyel „hozzák működésbe”. A két régió között ható erő ennek hatására módosul, ez pedig befolyásolja az enzimreakciót. Az enzimatikus lépéseket és helytől függő változásaikat a kutatócsoport nagy érzékenységgel követi. Legújabb munkáikat az Európai Kutatási Tanács (ERC) is támogatja.

Szenes György az ELTE Anyagfizikai Tanszékének nyugalmazott oktatója. Az ELTE Kísérleti Fizika Tanszékén kezdte pályáját, majd alacsony hőmérsékletű kutatásokat folytatott a Leideni Egyetem híres Kamerlingh Onnes Laboratóriumában. Az 1970-es évek második felében a dubnai Egyesített Atomkutató Intézetben kezdett dolgozni az anyagtudományi vizsgálatok akkoriban megnyíló, új területén. Nagyenergiás (több százmillió elektronvoltos) ionbesugárzással modellezték azokat a változásokat, amelyek a fúziós reaktorok működésekor lépnek fel az anyagokban. Dubnában három évig a Magreakciók Laboratóriumának alkalmazott kutatásokért felelős igazgatóhelyettese volt. Csaknem húsz éve a még nagyobb energiákon lejátszódó folyamatokat tanulmányozza, amelyekben már a bombázó ion és a céltárgy elektronjai közötti hatások dominálnak. Fő kutatási területe az ionbesugárzáskor fellépő lokális hőlökés különböző következményeinek vizsgálata a nagyenergiás ionok és a szilárd testek kölcsönhatásakor. 1991-ben kidolgozott egy modellt, amelyet azóta is sokan alkalmaznak az ionok hatására fellépő jelenségek vizsgálatában. A modell előnye, hogy az anyagok makroszkopikus tulajdonságai alapján nagy biztonsággal képes megjósolni az ionok pályája mentén fellépő változásokat. Kísérleteit a világ nagy gyorsítóiban végzi. Jelenleg a nehézionok hatásainak energiafüggésével kapcsolatos vizsgálatokat folytat és a csillagközi térben nagy energiájú ionok részvételével lejátszódó folyamatok elemzésén dolgozik. Doktori értekezésének címe: Hőmérsékleti hatások a nagyenergiás nehézionokkal besugárzott szilárd testekben.

Forrás és az összes új doktor listája: